Ha te nem irányítod az elmédet, az fog irányítani téged. Nem először hallom már azt, hogy;
„Így vagyok már egy ideje és el kell fogadnom.”
„A bennem élő gyermek azt mondja lehet gyógyulni, de már nem hiszek neki.”
„Valami belül azt súgja, hogy lehet jobb, de a tapasztalatom nem ezt mondja.”
„Bele kell törődnöm, bármennyire is vágyom, hogy jobb legyen.”
„Már olyan rég óta van ez így, el kell fogadjam.”
Ezek azok a mondatok amik ölni tudnak.Ezek azok a mondatok amikor az elméd – a tapasztalataid – mondják meg, hogy mit lehet és mit nem. Azért mert eddig ez volt, már nem is lesz másképp??? Ez az elme játéka. Az elme két dolgot tud: Ezt ismerem, ezt tudom. Erről nincs információm. Az első kategóriából válogat mindig. Ahhoz, hogy a második kategóriából válogasson, vagy egyáltalán szóba hozza, kell a „gyermeki kíváncsiság” a felnőttkori érdeklődés. Kell a szíved!
Ha hagyod, hogy az elméd azt mondja és elhitesse veled, hogy „ez eddig így volt és már így is lesz, fogadd el” az olyan mintha egy kilenc éves gyerek azt mondaná: „Már egy éve kilenc éves vagyok, szerintem ez így is marad míg élek.” Érzed, hogy ez a mondat hm… butaság. Csakúgy mint az előző. Csak azért mert nem ismersz mást, vagy épp oly régóta tart már, hogy elfeledted milyen nélküle az nem azt jelenti, hogy sosem fog megváltozni. Azért mert elfelejtetted a csokoládé fagyi ízét mert nem ettél évek óta, az nem azt jelenti, hogy megszűnt létezni a csokoládés fagylalt. Csak neked nem képezte részét a világodnak.
Az elme a gondolatok, érzések és tapasztalatok összessége. Válogat, jósol, terveket sző, segít, de meg vannak a korlátai. Ezek a korlátok az ismert dolgokra összpontosulnak és mivel az elme amit elgondol, azt meg is valósítja, ezért ha úgy gondolod, hogy „sosem lesz jobb” hát nem is lesz, mert elhiszed. Ez a 22-es csapdája, az önmagát erősítő kör.
DE! Van benned (mindannyiunkban) belül valami ami érzi, tudja, hogy lehet másképp. Valami ami azt súgja:
„Figyelj, nem tudom még hogyan, de lehet változtatni.”
„Gőzöm sincs, hogyan kell, de akarom és szeretném.”
„Meg tudom csinálni.”
„Érzem, a csontjaimban, mélyen érzem, hogy lehet jobb.”
„Valami azt súgja, hogy le tudom győzni.”
Ez az a belső valami, nevezheted, tudatnak, léleknek, önvalónak, gondolkodásnak, megérzésnek, bárminek ami jól esik. Ez az a belső hang ami arra sarkall minket, hogy megtegyünk valamit, annak ellenére, hogy nem tudjuk hogyan kell. A Wright fivéreknek gőzük sem volt, hogyan kell repülőt építeni, de megtették. Edisonnak fogalma sem volt róla az elején, hogyan fog villanykörtét csinálni, de megtette.
J.K. Rowling nem tudta, hogyan fogja megírni a Harry Pottert, sokszor megakadt, pénze sem volt, de megtette. Nem egy történetet hallottam szülőkről akik rákosak lettek és azt mondták, „ezt biztosan nem!” – és meggyógyultak, nyom nélkül tűnt el a rák. Nem egy pánikossal beszéltem és mondta „Nem tudom, hogyan állítottam meg, de megtettem!” A közös munkánk után pedig már azt is tudta, hogyan tette. Nem kell tudnod, hogyan leszel jobban, hogyan éred el, csak tudnod kell, hogy akarod és neki kell állnod.
Ez az a hang ami a siker, a boldogság felé vezet. Ez az a hang ami nem logikailag számolja ki az esélyeket – az az elme – ez az a hang a TE HANGOD, AZ AMIRE IGAZÁN VÁGYSZ. Ez a fontos. ERRE KELL HALLGATNOD EZ A TE HANGOD!
Sajnos felcseréltük a két hangot és a logika – elme – diktálja a szívnek, hogy mit lehet és mit nem. Ez nem jó így. A logika, a gondolkodás, az elme feladata, hogy áthidalja, megoldja így vagy úgy azokat a dolgokat amiket szívből szeretnénk. Ha van gyereked, vagy akár láttad, tapasztaltad azt amikor kérnek valamit karácsonyra ami drága, de még kicsik és nem tudják, szülőként nem mondod azt, hogy: „Nem kapod meg, nincs rá pénzünk.” Azt mondod: „Lehet.” Elkezdesz túlórázni, kölcsönkérni, rokonokkal összedobni a pénzt és meg lesz neki az ajándék, ott lesz a fa alatt. Azért mert a szív azt mondta „KELL” az elme feladata pedig utat találni a megoldás felé.
Ha úgy érzed, hogy lehet jobb, de úgy gondolod, hogy nem, akkor az elméd próbálja meggyőzni a szíved (önmagad) arról amit nem is ismer. Ez a biztos jele egy nem túl boldog jövőnek, a fásultságnak amikor lemondunk mindenről mert az elménk azt mondja: „Ezt lehet, ezt nem lehet” Ez nem az elme feladata!
Az elme feladata azt mondani: „Értem, megoldom. Nem tudom még hogyan, de ha ez kell akkor meglesz.” – és nekiáll gondolkodni.
Hogyan lehet megoldani? Hogyan szerezzem meg? Hogyan legyek jobban? Ki tud segíteni? Honnan tudok még tájékozódni? Ki az ami már megoldotta? és megoldást talál arra, hogyan győzd le, hogyan legyél jobban.
A megoldás pedig önmaga változásában keresendő. Amikor az elme ráébred, hogy önnön gondolkodása szab határt az elérhető és megvalósítható dolgoknak, akkor megváltoztatja önmagát. Megváltoztatja a hozzáállását és megváltozik körülötte a világ. Ha elkezdesz máshogyan gondolkodni – vegyük most azt, hogy pozitívabban –> akkor jobb kedved is lesz, a dolgokat szebb színben látva -> jobb kedvűen pozitívabb, élet igenlőbb döntéseket hozol -> Máshogy döntesz, ezért más irányt fog venni az életed -> Ezek a döntések pedig lépésről lépésre változtatnak meg téged is, az életed és a körülötted levő dolgokat.
Változtasd meg a gondolkodásod, hogy azt támogassa amire vágysz és megváltozik körülötted a világ.
