Ő idegesített fel… Miatta vagyok ilyen… A helyzet hozza ki belőlem… Ha nem szólt volna akkor most jobb kedvem lenne… A körülmények nem hagynak békén… Ezek miatt nem tudok nyugodt lenni…
Ezek gyilkos mondatok. Átadják az erőt, a döntést a saját életedről másnak. Ezek azok a mondatok amivel lemondasz a saját életedről. Ez az áldozati szerep Ha valaki képes rá, hogy stresszessé tegyen akkor az érzelmeid irányítása nem nálad van, hanem nála. Ha más állandóan fel tud idegesíteni vagy szorongóvá tenni esetleg rád jön miatta a pánik és úgy érzed, hogy ez miatta van, akkor van egy rossz hírem. Átadtad neki az irányítást a belső világod, érzelmeid és ez által a döntéseid, továbbá az életed felett is.
Ha valaki más miatt így vagy épp úgy érzel, akkor az az illető irányítja az érzéseidet. Ha ez egy szeretett valaki (anyuka, apuka, gyerek, testvér) akkor nehezebb dolgod van, hiszen törődsz a másikkal és ez azzal jár, hogy hagyod, hogy hatással legyen rád. Ez természetes. Ha egy szerettünk szenved, ideges vagy segítségre van szüksége, akkor ott vagyunk mellette és részt vállalunk. Ez rendben is van, most nem erről beszélek.
Arról beszélek, amikor egy kolléga, főnök, ismerős, távoli rokon vagy épp bárki miatt ideges, feszült, szorongó tudsz lenni. Lehet ez egy helyzet, esemény bármi. Ebben az esetben a saját belső világod és érzelmeid nem a te irányításod alatt vannak. Átadtad neki. Az ember gondolkodó lény, mégis döntéseink többsége érzelmi alapú. Tehát ha valaki más irányítja az érzelmeidet, akkor ő irányítja a döntéseidet is.
Az érzelmek fontos szerepet játszanak döntéseinkkor és ha más irányítja az érzelmeimet akkor más irányítja a döntéseimet ha pedig ez van, akkor miről döntök én? Tegyük fel, hogy épp jó napod van, amikor a munkahelyen beszól az egyik kollégád, vagy megint túlórázni kell, vagy épp a főnök letol. Bármi hasonló történik, te pedig elkezded magad őrölni a történteken és órákat forgatod ezt a fejedben, közben belül szétfeszít a stressz, az ideg. A napodnak lőttek, pedig milyen jól indult. Talán estére lenyugszol mire hazaérsz, de még így is kap a család abból a feszültségből amit a munkahelyről hoztál.
Ha megnézed a fenti példát, akkor az adott ember – legyen most a főnök – nem csak rád és az egész napodra volt hatással, de a döntéseidre is, hiszen máshogy válaszoltál mindenkinek (idegesen), máshogy kezelted őket és máshogy telt a napod is mintha megmaradt volna a jó kedved. Ráadásul még haza is vitted a családnak és ők is kaptak belőle.
A fenti példával élve itt nem csak a te saját érzelmi világod, de a családi életed egy részének irányítását is átadtad a főnöknek.
„Nem az én hibám, felidegesített.”
„Nem tehetek róla, ha az nem történik meg akkor…”
Ismerős mondatok? Ha ezt egy gyerektől hallod egy csínytevés után akkor mit mondasz neki? „Vállalj felelősséget a tetteidért” „Ne kend másra, te csináltad.”
„Ha azt mondja, hogy ugorj a kútba akkor beugrasz? Ismerős mondatok, biztosan hallottad gyerekként vagy mondtad már a gyerekednek. Mondd ezt most magadnak is, picit lefordítva. „Ha a főnök ordít akkor kötelezően rossz napom kell, hogy legyen? Legyek ideges én is?” „Ha túlórázni kell, máris el van rontva az egész napom 2 óra miatt?” „Ha úgy viselkedett velem akkor nekem kötelező, hogy innentől rossz napom legyen és ezen örlődjek?”
Azért mert neki rossz napja van, vagy épp ez vagy az történik, azért nem kell, hogy neked is rossz kedved, napod legyen. Hány „borzasztó rossz dolog” történt veled eddig ami tiszta ideg voltál aznap? Ezek közül mennyi miatt voltál ideges még egy hét múlva is? Számított egy hónap múlva? Egy év múlva? Na ugye.
Azzal, hogy azt mondod: „Ő idegesített fel…” „Miatta vagyok ilyen…” „A helyzet hozza ki belőlem…” „Ha nem szólt volna akkor most jobb kedvem lenne…” „A körülmények nem hagynak békén…” „Ezek miatt nem tudok nyugodt lenni…” Kiadod a saját kezedből az irányítást, erőtlenné, magatehetetlenné teszed magad és a saját életed partvonalára sodródsz tehetetlenül nézve azt ami veled történik. Átadtad az életed irányítását az eseményeknek, embereknek, mindenki másnak. Ez az áldozat szerep. Ez az a szerep ami nem segít téged, ez az ami lassan megfojt.
Ha más uralja a belső világomat, a kedvemet, az érzéseimet, akkor más uralja a döntéseimet és akkor bizony más uralja az életemet és akkor az már nem az én életem. A belső világod az a TE SAJÁT SZENTÉLYED. Oda az megy csak be akinek hagyod és megengeded. Feleség-férj, testvér, gyermek, igazi barát. Másnak oda bejárása és kulcsa nincs, csak ha te adsz neki. Mindenkivel történik jó és rossz is, efelett sok hatalmunk nincs – bizonyos szinten. Ami felett van hatalmad az az, hogy hogyan reagálsz arra ami történik. Teljes hatalmad és döntési szabadságod van a saját belső világod felett!
Vegyük a fenti példát. Terveid vannak délutánra, de délben azt mondja a főnök, hogy maradni kell túlórázni és ráadásul még jól le is tol. Van választásod. Reagálhatsz a szokott programmal, hogy ideges, feszült, szorongó leszel és így megy a nap… Vagy Dönthetsz úgy, hogy áttervezed a napod. Ha ideges leszel ha nem, túlórázni maradnod kell. Idegesen viszont nem tudod átgondolni rendesen, hogyan is szervezd át a délutánt. Ki menjen a gyerekért? Mi legyen a mozijeggyel? Hogy lesz a bevásárlás? Ha viszont tisztában vagy azzal, hogy ha fejen állsz és felfelé köpködsz akkor is maradni kell és nem tudsz mit tenni, elfogadod azt ami van. EZ VAN. Átgondolod, hogyan szervezd meg a napot és a lehető legjobbat hozod ki belőle. Dönthetsz úgy, hogy nyugodt maradsz és juszt sem fogsz ezen őrlődni. Van fontosabb dolgod is.
Mindig van döntésed a reakcióid és a belső világod felett! Bármi történik, ÁLLJ MEG! Első reakció az mindig érzelmi, és az csak egy reakció! A történtekre való reagálás. Ha pedig az érzelmekre hallgatsz akkor mindig csak reagálni fogsz arra ami történik. Reagálni, azaz sodródni. Amit akarsz a KREÁLNI. Kreálni magadnak egy szép életet. Nyugalmat. Boldogságot.
ÁLLJ MEG. VÁRJ. GONDOLD ÁT. Vedd el az érzelmektől a reakciót és vedd a saját kezedbe az életed. Dönts. Azzal, hogy nem vagy hajlandó azonnal reagálni időt adsz az agy kognitív részének átgondolni a helyes cselekedetet, kitalálni a megoldást a helyzetre. Állj meg és kérdezd meg magadtól: „Így akarom eltölteni a napomat?” „Ez a reakció az én döntésem vagy csak egy reakció?” Emlékeztesd magad, ez a TE életed. Úgy éld ahogyan azt te akarod. Eleinte nehéz lesz. Idővel könnyebbé válik és felszabadultabb leszel. Idővel visszakapod az irányítást a saját belső világod felett. Ha pedig tovább folytatod, akkor át tudod vele alakítani a környezetedet is.
Reagálsz vagy döntesz?
