Sokan küzdenek a pánikkal, szorongással önmagukkal.
„Én szeretnék boldog lenni, de a fejem nem hagy.”
„Nem tudom megélni a pillanatot és a legszebb napokon is folyamatosan kattog az agyam.”
„Tudom, hogy meg van mindenem és boldog lehetnék, de valami nem hagy és aggódom, szorongok folyamatosan.”
Küzdelem a szorongással, vagy a pánikkal az küzdelem a saját gondolataiddal, az pedig olyan mint ha önmagad ellen harcolnál. Bizonyos szinten így van és mégsem.
Ha önmagad ellen harcolsz akkor mindenképp veszítesz. Önmagaddal való küzdelemben is ha felül kerekedsz, azt erőből teszed és a „vesztes” rész mint egy „kiszakad belőled”. Szeretnél végre boldogan felkelni és nem úgy, hogy még ki sem nyitod a szemed de már a napi gondok, szorongások vannak a fejedben. Szeretnél végre végig tolni úgy egy napot, hogy nem azon aggódsz, hogy mikor jön a következő pánik és, hogy le tudod-e gyűrni? Szeretnél végre úgy kimenni a lakásból, hogy nem szorongsz és nem egy állandó küzdelem a dolgok intézése. Küzdelem önmagaddal és a gondolataiddal.
Harcolsz. Minden nap küzdesz. Azt hiszed, hogy ebben a küzdelemben győznöd kell. Nem. Valójában küzdened sem kell. Amivel harcolsz azok régen beivódott gondolat minták és az agy által hozzájuk kapcsolt reakciók. Kondicionálás más szóval. A kondicionálás két dolog egymáshoz kapcsolásától függ.
Ivan Pavlov volt az aki a kondicionálás fogalmát bevezette. Pavlov minden etetéskor megszólaltatott egy csengőt a kutyáknak és a kutyák idővel összekapcsolták a csengő hangját az étkezéssel. Ezért történhetett meg az később, hogy Pavlov megnyomta a csengőt de ételt nem adott a kutyáknak, viszont az állatok nyálelválasztása megindult és éhesen tekintettek a tálra. Összekapcsolták a csengőt az étellel. Ez váltotta ki a testi reakciót, azaz fiziológiai változást a kutyák testében. A csengő hangjára adott testi, fizikailag látható változás létrejött. Megismétlem, pusztán a csengő hangja fizikai elváltozást idézett elő a kutyákban!
A kondicionálás az amikor egy külső vagy épp belső ingert összekötünk valamivel. A hónapok vagy épp évek alatt minden ember kondicionálja magát, legtöbbször tudattalanul. Ha belépsz a fürdőbe és elkezded levenni a ruhákat, a test már felkészül a zuhanyra. Amikor felkelsz és elindulsz a konyhába a test már várja a kávét – feltéve ha kávézol. Ha nyár van, várod, hogy meleg legyen, hiszen nyár van.
Menjünk tovább személyesebb példára. Amikor volt egy pánikrohamod mondjuk az utcán. Borzalmas élmény volt de túlélted. Hazafelé pedig rettentő rossz érzés volt benned, egyfajta szorongás. Közben azon gondolkodtál, hogy ez azért volt mert….. és itt kezdted el kondicionálni magad. Maradjunk a példánál. Tegyük fel, hogy úgy gondoltad, azért volt mert te nem is akartál kimenni és nem is érzed magad jól az utcán. Már mikor ezt végig gondoltad elindult a kondicionálás. Azt tudod, hogy az agy nem tesz különbséget elképzelt és átélt dolgok között. Ezért van az, hogy ha egy nem túl régi veszekedés vagy probléma eszedbe jut és elkezdesz gondolkodni rajta, érzed a haragodat, vagy épp azt, hogy mennyire zavar is téged az a dolog. Gondolj arra ami zavart, felháborított nem is olyan rég és érezni fogod megint. Az agy nem tesz különbséget és úgy gondolja, hogy ez megint történik és megint ugyan azokat a géneket aktiválja a testben, ugyan azt a reakciót létrehozva.
Tehát amikor te bandukoltál hazafelé és átgondoltad, hogy mi történt, megint érezted a pánikot és a rosszullétet, a szorongás pedig erősödött. Mert rágondoltál az az végig futtatta és kiadta a megfelelő parancsokat mint ha megint történne. Minden alkalommal amikor ezt elmesélted valakinek, minden alkalommal amikor te ezt átgondoltad újra és újra és újra átélted megint. Ha nem is oly erősen de részben legalább is. Kondicionáltad magad. Kondicionáltad az agyad és a tested. Összekötötted az utcát a pánikkal (vagy épp azt a helyet).
Tehát amint legközelebb megjelent a külső inger – az utca – a pánik vagy a szorongás már el is indult. Talán még jóval előbb is mielőtt kilépnél még. Ha volt egy problémás szakasz az életedben amikor azzal az adott problémával keltél és feküdtél akkor kondicionáltad az elméd, hogy problémákon rágódjon. Minden alkalommal amikor lefuttattál egy „Mi lesz ha…” gondolatmenetet a legrosszabb eshetőségekkel, kondicionáltad magad. Minden alkalommal amikor azt tetted ami most kiváltja belőled a reakciót, kondicionáltad magad. Te a saját kondicionálásoddal küzdesz. Nem önmagaddal. Egy régi programmal ami beivódott.
Sokaktól hallom, hogy nem is szeretik magukat ezért vagy épp azért, mert így vagy úgy csinálnak dolgokat, vagy mert nem képesek épp ezt vagy azt csinálni, pedig szeretnék.
Nem magadat nem szereted, hanem azt ahogyan kondicionáltad a tested és elméd. Valójában szereted magad ezért is érzed, hogy változni akarsz. – erről majd egy másik cikkben.
Ne harcolj önmagaddal. Nincs belül ellenség. Nincs benned olyan rész ami rosszat akarna neked. Minden rendszer a testben arra lett tervezve, hogy támogassa és segítse egymást és benne téged. Azért tűnik mégis úgy, hogy önmagad ellen küzdesz, mert a támogató rendszer automatizál mindent. Mindent megjegyez és segíteni akar. Ezért nem kell átgondolnod, hogyan kösd be a cipőfűződet, mert a rendszer megjegyezte neked és megy automatikusan. Kondicionálás. Ezért nem kell gondolkodnod, hogy hol a kuplung és hol a gáz a kocsiban, mert a rendszer megjegyezte neked, automatizálta, hogy TE foglalkozhass mással ami számodra fontos.
Nagyon sok esetben pedig azért szorongsz vagy pánikolsz mert előfordult, megtörtént és te annyiszor pörgetted végig, annyiszor gondoltad át és erősítetted meg, hogy a rendszer automatizálta. (A nem ön-azonos cselekedetek által kiváltott szorongás nem ide tartozik most.)
Nem azért automatizálta, hogy neked rossz legyen. A rendszer – maradva a szónál – nem tesz különbséget jó és rossz között. Mindössze azt nézi, hogy mi az amit ismételsz és mi az amit ő ebből automatizálhat neked. Nem önmagaddal küzdesz. A kondicionálásoddal. Nem tudtad, hogy kondicionálod az elméd, ezért ne is haragudj rá.
Sokszor beszéltem a hozzáállásról és a szándékról. Ezek kiemelten fontos dolgok. Ha úgy állsz hozzá, hogy le akarod győzni magad akkor lesz belül egy „ellenséged”. – Ez nem jó.
Ha úgy állsz hozzá, hogy le akarod győzni a kondicionálást, akkor megint lesz egy ellenséged belül. Mert kreálsz egyet.
Nézzünk egy példát: Ha a gyereked hazajön mondjuk a nyári táborból és ott megtanulta, hogy a bejárat mellett ledobja a földre a kabátját és lerúgja a cipőjét szanaszét az egy nem túl jó viselkedés (kondicionálás). Nem azért csinálja, hogy bosszantson, csak ezt tanulta a táborban. Szélsőségesítem a példát, hogy kontrasztosabb legyen: Harcolhatsz vele, ordíthatsz, elverheted és addig kiabálsz amíg szépen fel nem akasztja a kabátját és el nem rakja a cipőjét. De az ő szemében más leszel, csökken a szeretet, hiszen kiabálsz vele, ordítasz, talán még rá is sózol egyet. Ha így megy a nevelése akkor mire 18 lesz, már repül is otthonról ki és vissza sem néz. Miért tenné? DE! Ha szeretettel elmagyarázod neki, hogy ez miért nem jó így. A kabátra ráfekszik a kutya és koszosabb lesz, szétrúgott cipők viszik a sarat minden felé és sok vele a baj, takarítás, extra munka, ráadásul mikor megy el itthonról keresheti hová rúgta a cipőjét és rángathatja ki a kabátot a kutya fekvőhelyéről. Elmondhatod neki, hogy szeretnéd, ha tiszta és rendezett lenne, hiszen így könnyebb az ő élete is és a tiéd is. Nevelheted szertettel és biztos lehetsz benne hogy 50 év múlva is hazajár és meglátogat téged, foglalkozik és törődik veled.
Így viselkedj magaddal is. Nem azért csinálja ezt az elméd mert bántani akar vagy ellenség lenne, csak nem tanulta meg hogyan kell csinálni.
Ne harcolj ellene, nincs benn ellenséged. Kondicionáld magad TUDATOSAN arra amit szeretnél. Természetes, hogy ez idő lesz és sokszor be fog ugrani a régi lemez, de nem azért ugrik be, hogy neked rossz legyen, egyszerűen megszokta, hogy ez a lemez megy. Te pedig minden alkalommal, türelemmel és szeretettel fogod megmutatni, hogy mi legyen az új lemez. Ugyan az amit eddig csináltál, azaz ismétled azt amit szeretnél és bevésed, de a hozzáállásbeli különbség miatt, mivel az adott dologra immáron máshogyan, más érzelmekkel és gondolatokkal tekintesz, ezért a változás amit tapasztalsz hatalmas lesz.
Nincs belül ellenséged!
