Ha nap közben sokszor előfordul, hogy azon kapod magad, már megint ugyan azon a dolgon rágódsz amin tegnap is és az előtt és az előtt… Esetleg gyakran veszed azt észre, hogy egy-egy gondolat olyan lavinát tud benned elindítani, hogy órákkal, talán még napokkal később is aggódsz, rágódsz, szorongsz.
Ha előfordul veled, hogy beugrik egy gondolat (legyen ez egy aktuális probléma, a múlt egy szelete, vagy egy elképzelt ’talán meg sem történik majd’ jövő) és ez a gondolat bele visz téged egy lefelé tartó örvénybe ami talán szorongást vagy pánikot is válthat ki. Egyre csak ugyan az a kérdés, esemény, gondolat forog a fejedben és te érzed, hogy szűkülsz be. Csökken a „világod”. Kevesebb dolog tűnik fel körülötted és az agyad egyre csak ugyan azt a dolgot ismétli… Te pedig rágódsz, aggódsz, szorongsz.
Ez egy gyakori példája annak amikor valakit foglyul ejt a saját elméje. Amikor az illető a saját fejébe van bezárva, a gondolatai és az általuk keltett érzések foglya. Borzalmas dolog, hiszen nincs hová menekülni. Az elménk mindig velünk van. De mit tudsz tenni ha hasonló cipőben jársz?
Elsőként fel kell ismerni, hogy mi az ami történik. Felbukkan egy gondolat ami kivált egy érzést, te pedig tudatosan elkezdesz vele foglalkozni. „Mi lesz ha…” – jön a gondolat és hozza is magával a félelmet épp csak egy pillanattal később. Te pedig reagálsz: „Tényleg, mi lesz ha… mit fogok tenni akkor?” – és ezzel már meg is erősítetted a tudatalattidat abban, hogy egy „jó” gondolatot küldött. Egy olyan témát dobott fel amivel foglalkozol és foglalkozni akarsz, hiszen bele mész a gondolatba és ezzel megerősíted, hogy: „Igen ez érdekel, ebből küldj még többet.” A tudatalattid pedig így is tesz. Ezzel kész is a lefelé tartó örvény ami húz egyre mélyebbre az adott gondolat beszűkült világába.
A tudatalatti egy nagyon is tudatosan működő dolog. Azért hívjuk „tudat alattinak” mert ami ott zajlik az a tudatos küszöb alatt történik. Azaz mi nem vagyunk tudatában. De lehetünk! A tudatos figyelem nem tud egyszerre sok dologgal foglalkozni. Igazából egyetlen dologgal foglalkozik egy időben, de gyorsan tudja váltogatni azt, így úgy tűnik, hogy egyszerre 6-7 dolgot is képes csinálni.
Olyan ez mint autót vezetni. Tudod, hogy kell kormányozni és figyeled a táblákat, jelzéseket és mész vele amerre csak szeretnél. Tudod, ha nyomod a gázt akkor gyorsabb, ha fékezel akkor lassabb lesz az autó és valahol tisztában vagy azzal is, hogy mindezt annak a zörgő izének lehet köszönni a kocsi motroháztetője alatt. Az működteti mindazt a dolgot amit nem értesz, nem tudod pontosan hogyan, és nem vagy vele 100%-ig tisztában. Talán ismersz dolgokat a motorról. Hová kell a hűtővizet tölteni, hová az olajat, meg tudod, hogy benzin, levegő, meg némi szikra árán csihol energiát ami mozgásban tartja a kocsit.
Hogyan teszi mindezt? Mi felügyel a hűtővíz hidegen tartására? Mi figyeli az utastérben a hőmérsékletet, hogyan működik? Pontosan mi figyeli a fékolajat? Mi az az esőszenzor? Honnan tudja az autó, hogy sötétedik és automatikusan felkapcsolja a világítást neked? – új modelleknél.
A fenti példa gyönyörűen mutatja a tudatos és a tudatalatti kapcsolatát. Mit csinálsz ha elromlik valami és füstöl a motor? Semmit, mert nem értesz hozzá. Hívsz egy szerelőt aki tudja mi történik és érti hogyan működik. Addig állsz és az autód használaton kívül marad.
A szerelő érti a motort, mondhatom, hogy tisztában van a működésével. Tudatában van annak, hogyan működik a motor és az egész autó ezért képes megszerelni. A szerelő előnyben van. Ha van szerszáma és alkatrésze akkor az ő autója mindig működni fog, mert képes megszerelni, érti és tudja mit kell csinálni.
Vetítsük le ezt most magunkra. Az agy 11 millió bit információt kap másodpercenként* 11 millió! Ennek a töredéke az ami tudatos. A frakciója. Ugyan úgy ahogy vezetésnél sem vagyunk tudatában, hogy mi az ami épp a motorban, klímában, kerekekben, hűtőrendszerben, olajcsövekben történik, ugyan úgy valójában nagyon kevés dolognak vagyunk tudatában, mi az ami történik a testben és az elmében egy adott pillanatban. A tudatalatti egy tudatosan és bizonyos szinten mechanikusan működő rész. – ebben az esetben/példában.
Tudatos, hiszen a feldobott gondolatokra érkező reakciók alapján dönt, hogy miből kell több és miből kevesebb, mi legyen a következő felbukkanó ötlet, gondolat.
Mechanikus, hiszen a reakcióidra, választásaidra válaszol. Ha egy gondolattal foglalkozol, azt regisztrálja, és” még többet küld belőle”.
Ha egy gondolattal többszöri feldobásra sem foglalkozol, akkor azt lassan leépíti, haszontalannak ítéli és elhagyja. – Természetesen ez egy nagyon leegyszerűsített ábrázolás.
Nem foglalkozol már a pónikkal, játék katonákkal, vagy bármilyen annó gyerekként fontos dologgal ezért nem is jönnek ezzel kapcsolatos gondolatok sem már.
Ha a tudatos figyelmed valamire sokszor irányul akkor azt ő megjegyzi és elkezd vele dolgozni.
Ha tudatosan nem figyelsz valamire, azaz, direkt másra irányítod a figyelmed, azt is jegyzi és leépíti azt amire nem figyelsz. – Itt fontos megjegyezni, hogy nem terelésről beszélek, ami sokszor egy félelem alapú menekülés, hanem egy tudatos választásról amit regisztrál a tudatalatti. –
Kanyarodjunk vissza most a fenti kérdéshez. Ki a főnök? A tudat vagy a tudatalatti? Kinek kell irányítani az autót? A sofőrnek vagy a motornak? Mindegyiknek meg van a maga feladata és egyik sem alsóbb vagy felsőbb rendű a másiknál. A sofőr ülhet az autóban működő motor nélkül és a motor is járhat ha nincs ki vezesse. A kulcs az összhangban van. Ha a sofőr tudja hogyan vezessen akkor a motor és az autó végrehajtja a manővereket és megérkezik biztonságban oda ahová szeretne.
De ha a motor önálló életre kel és önmaga dönti el, hogy milyen sebességgel megy akkor bajos lesz a vezetés és valószínűtlen, hogy biztonságban odaérünk bárhová is tartsunk.
Tehát ha a tudatalattid feldob egy-egy gondolatot, félelmet, és te reagálsz rá, azzal megerősíted, hogy ebből a gondolatból kérsz még. Ez fajulhat addig a pontig, hogy már annyit és olyan erővel dobálja fel, hogy annak komoly hatása van mind a gondolkodásra, idegrendszerre és a testre is. A motor „kikerült” az irányításod alól. Így ő lett a főnök. Ő mondja meg, hogy milyen gondolat jön, te pedig összeszorult torokkal aggódva figyeled a fejedbe toluló képeket és félsz, aggódsz, szorongsz és remélsz, hogy hamarosan vége lesz.
Amíg viszont ezeket a gondolatokat nézed és az érzéseiddel erősíted őket, addig nem lesz vége. Ez egy öngerjesztő folyamat.
Ha a téglát ráraktad a gázpedálra és elengedted a kormányt, akkor az az autó addig megy amíg van út alatta. Ha elolvasod a legutolsó mondatot, akkor láthatod, hogy azt írtam „elengedted a kormányt”. Azért mert valójában ez történt. Az autó továbbra is a TE irányításod alatt van. Te nem tudtad, de raktál egy téglát a gázpedálra – az állandó gondolatok erősítésével – és elengedted a kormányt – ahogy megijedtél a gondolatoktól. De az autót még mindig TE irányítod. Meg kell ragadni a kormányt és levenni a téglát a pedálról.
A tudatalatti mindig a tudatos döntésekre fog reagálni, azokat igyekszik segíteni. Az, hogy most úgy tűnik, hogy ő lett a főnök az csak azért van, mert te azt hiszed és elengedted a kormányt. Maradva az autós példánál. Ha megcsúszik a kocsi és a motor is tol egy gázfröccsöt, kifarol az egész és elkezd pörögni. A legrosszabb amit tehetünk, hogy sikítva felemeljük a kezünket a kormányról és rettegve figyeljük mi történik. Azt hisszük, hogy itt már nincs beleszólásunk és sodródunk. De csak hisszük. Egy jó sofőr, ha megcsúszik a kocsi, nem megijed, ellentart, lassít vagy épp gyorsít. Megtesz bármit, hogy visszanyerje az uralmat az autó felett.
Ezt kell tenned neked is. Tudd, hogy a rendszer mindig a TE döntéseidet fogja támogatni. Legyél tudatos azzal kapcsolatban, hogy milyen gondolatokba mész bele. – Abból több lesz! Ha beszippantott az „örvény” nem baj, ne ostorozd magad miatta, örülj, hogy észrevetted. Dicsérd meg magad! Lehet, hogy 2-3 óráig forogtál benne mire észbe kaptál, de legyél hálás és add meg a jelzést a tudatalattinak. „Köszönöm, hogy vége.” „Örülök, hogy észbe kaptam.” „De jó, most csak 3 órát aggódtam a szokásos fél nap helyett.” Tanulni fog és a 3 órából 2 lesz, majd 1 és így tovább.
Legyél TE a főnök újra. Ragadd meg a kormányt és ha nem kell egy gondolat, ne menj el vele. Nehéz lesz és sokszor el fogsz menni, de észbe fogsz kapni. Aztán ahogyan tanul a tudatalattid a választásaidból, úgy fog egyre kevesebb ilyen gondolatot feldobálni. Legyél tisztában azzal, hogy mi történik a „motorháztetőd” alatt. Hogyan működik a tudatalattid. Ha pedig tudod, hogyan működik, akkor elkezdheted beállítani azt, hogy merre szeretnél menni.
Ne feledd, ez nem számítógép, hogy nyomsz egy „entert” és kész van. Ez egy biomechanikus dolog ami ismétlésekből és választásokból tanul. Egy nagyon leegyszerűsített példával élve: Ha én 1000-szer választottam a félelmes gondolatokat és a szorongást, akkor legalább 1001-szer kell tudatosan mást választanom helyette, hogy kikerüljön szép lassan a rendszerből.
Hogy fogsz hibázni közben? Hogyne!
Hogy tanulsz is közben? Biztosan!
A kulcs abban rejlik, hogy ismered hogyan működik azaz TUDATOS vagy rá. Ez által több gondolatra, érzésre, változásra és választásra leszel tudatos. A tudatos rész nőni fog és érteni fogja mi, és miért zajlik úgy, ahogyan az zajlik. Ha pedig tudja akkor tudja mit kell csinálni. Tudod mit kell csinálni. A szerelő sem mindig tudja azonnal mi a kocsi hibája, de tudja és ismeri a működését és így képes azt felismerni és megszerelni. Ha tudatosan figyelsz mi zajlik belül és így szelektálsz akkor biztosan célba fogsz érni!
* 2007-ben megjelent Neuron című szaklapban publikált cikkből, amelynek címe „The Computational Brain”. Peter Dayan és Laurence F. Abbott.
