Hogyan vesz el az aggódás és szorongás mindent tőled?
Felkelsz és indul a “lemez”
Mi lesz ma? Mi van ha ma rosszul leszek? Miért fáj a fejem? Biztos tumor. Mennyi minden lesz ma és nekem nem fog menni… Atyaég, mi van ha rosszul lesz az egyik gyerek ma? Hű, ma kell mennem kivizsgálásra, mi lesz? Hogyan?
Beindul a gondolat dömping és te aggódsz, rágódsz és őrlöd magad. Jó esetben, néha rájössz, hogy nem kötelező erre gondolnod és egy-egy ilyen hullámot visszaversz, máskor meg teljesen maguk alá temetnek ezek a gondolatok. Néha akár órákig is képes vagy egy problémán rágódni. Sokszor érdemi megoldás nélkül. Egyik gondolat a másik után. Ha pedig netalán az egyik dolog amiért aggódsz megszűnik, megoldódik akkor azonnal egy másikat vesz elő az elméd és indul elölről az egész, csak most egy másik témában.
Ugyanaz a lemez, csak másik dallam, másik probléma. De neked a gyomrodat ez is görcsbe rántja, talán a kezed is remeg, figyeled a szíved és ha nagyon belelovalod magad, akkor abból még egy pánik is lehet. Nem jó. Nem ezt akarod. Ezt tudod.
Az aggódás és szorongás elvesz tőled mindent. Amikor aggódsz és rágódsz egy gondolaton, egy múltbeli vagy épp jövőbeli eseményen akkor nem vagy jelen. Nem tudsz igazán ITT LENNI. Nem figyelsz igazán sem a párodra, sem a gyerekekre és arra sem, hogy mi történik körülötted. Tisztában vagy mindennel de nem tudod rájuk irányítani az egész figyelmed, mert a probléma – a rágódás – mint egy mágnes elviszi és elszívja az energiádat és a figyelmedet.
Ha aggódsz, rágódsz és állandóan gondolkozol valami “problémán” akkor nem élsz. Nem tudsz érdemi időt tölteni sem a pároddal, sem a barátaiddal, figyelmedet kitölti az aggódás. Ez pedig lassan fel tud őrölni szinte bárkit.
Tudod, hogy nem jó, és tudod, hogy nem ezt akarod. Néha meg tudod állítani, néha jó és oda is tudsz figyelni, máskor meg elragad teljesen és te értetlenül állsz, hogy miért megy néha és miért nem megy máskor?
A válasz összetett mégis egyszerű. A döntésed erején és az elmédbe beivódott szokások erősségén múlik a kimenetel.
Az elme működése mechanikus és gépies. Szereti automatizálni a dolgokat. Ezért vannak rutinjaink. – Ezért tudod úgy lefőzni a reggeli kávét, hogy szinte nem is figyelsz, mert rutin lett. Rutin lett akár az aggódó gondolkodás. – Ez könnyű és kevés energiába kerül, kevesebbe mint az állandó odafigyelés. A rutin annál erősebb minél többször lett végre hajtva. Minden egyes végrehajtás erősíti az agyban kialakult szinapszist az adott témával/cselekedettel kapcsolatban.
Vannak napok, mikor erősnek érzed magad és sikerül leállítanod egy ilyen gondolat vihart, vagy akár egy kezdődő pánikot. Örülsz neki és talán erőt is ad sokszor. Utána viszont előfordul, akár több esetben is, hogy elfáradsz fejben.
Amikor ez történik akkor egy tudatos, figyelemmel töltött döntést vittél át a rutinnal szemben. Az elme szeretné a rutint átvinni, de TE beleszóltál és a rutin helyett TUDATOS DÖNTÉST hoztál. Ez figyelmedbe és erődbe került.
Ha sokszor vagy rutinon és autópilótán akkor azok erősödnek és a figyelmed gyengül. Gyengül, mert nem gyakorlod, vagy épp használod, csak nem erre. Amit fontos tudni az az, hogy ez fejleszthető és felül írható!
Minél többször viszed keresztül az akaratodat egy szokás, rutin gondolat ellenében annál erősebb leszel – gyakorlással – és minden alkalommal ha konzisztens vagy, akkor gyengíted a rutin szinapszist. Minden választásnál és döntésnél az agy szinapszisokat (kapcsolatokat) hoz létre vagy erősít. Attól függően, hogy ez egy új választás, vagy egy régebbi döntés megerősítése.
Olyan ez mint amikor az erdőben egy kitaposott ösvényen sétálsz állandóan. Unod már és nem szereted, nem tetszik a táj sem, de a lábad arra visz már automatikusan ha nem figyelsz. Ha figyelsz a körülötted lévő dolgokra, akkor elkezdhetsz kitaposni egy új ösvényt. Nehéz lesz, hiszen első alkalommal sok a gaz, az ág és az útban lévő dolgok. De, minél többször sétálsz az új ösvényen, annál határozottabban lesz az kitaposva és annál járhatóbb lesz, miközben a régi ösvényt elkezdi benőni minden növény és lassan feledésbe merül.
Mindig van egy átmeneti időszak, amikor a két ösvény szinte egyformán létezik, itt meg kell tartanod az elhatározásodat és a figyelmedet és tartani magad az új ösvényhez. A szóképnél maradva, ez akkor fog a legjobban sikerülni, ha nem csak random bóklászol az erdőben, hanem van egy térképed. Ha van egy határozott működő terved, módszered, egy keret rendszer ami nem hagyja, hogy a régi ösvényen sétálj, és mindig figyelmeztet ha letérsz, akkor biztosan sikerrel jársz.
