Sokan szeretnének kigyógyulni a szorongásból, pánikból vagy az állandó stresszelésből.
Az egyik alapvető dolog amivel találkozom az a rossz kérdés feltevés.
Ha azt kérdezed;
„Miért történik ez velem?”
„Miért szorongok?”
„Miért van ez vagy épp az?”
Akkor problémákat keresel. Ezek a hibakereső kérdések.
Ezekre a kérdésekre a válasz mindig egy probléma, hiba megjelölése lesz!
„Azért történik ez mert….”
„Azért szorongok mert….”
Ha meg is van a válasz, az egy negatív dologra fog rávilágítani. Egy sérülésre, egy problémára és
valószínűleg ez a múltban lesz.
Ha ideáig el is jutsz, még akkor is legalább két lépés innen.
„Hogyan dolgozom fel azt, hogy…?”
„Értem, ezért szorongok, de ezt hogyan oldjam meg, dolgozzam fel?”
Ez után pedig szükséged lesz egy megoldókulcsra, azaz egy valamire ami segít megoldani azt a dolgot,
hogy feldolgozd a múltban történteket, ami majd hatással lesz a jelenedre.
Túl sok lépés, túl sok lépcső, túl sok esély van letérni az útról és belegabalyodni a hibakeresésekbe.
(Nem is beszélve arról, hogy végig az elme vezet és csak látszólagos az, hogy a TE gondodat oldod
meg. Valójában a saját elméd labirintusában kóborolsz. – de ez legyen egy másik poszt kifejtése
majd.)
Kezdetben a folyamat alatt állandóan hibák és problémák után fogsz kutatni. „Miért történt ez, miért
érzem így…” Az agy természete, hogy segítse az embert és így is tesz. Ha elég sokszor kérdezed ezt
magadtól és keresed, hogy hol a hiba, akkor az agyad ebben segíteni is fog. Megtanulja, hogy te
hibákat keresel és alapbeállítás lesz egy idő után a probléma keresés mert ezt kutatod állandóan. Ha
hibákat keresel akkor nem kaphatsz mást csak hiba üzeneteket.
„Azért van ez, mert itt és itt ez és ez a rossz történt.” – ez pedig még több szorongást vagy félelmet
fog kiváltani. „Tényleg, már emlékszem, ez borzasztó volt, soha többé nem akarom átélni.” – Pedig
azzal, hogy keresed és rá gondolsz, épp ezt teszed és már most részeben át is éled újra, ezzel pedig
csak azokat a szinapszisokat erősíted az agyadban amiket pont átírni akarsz.
Az, hogy a sok-sok hiba üzenetet, hogyan kezeled, merre mész tovább, hogyan dolgozod fel és mit
teszel ez után, az még mindig egy hosszadalmas folyamat lesz.
Fontos tudni, hogy ha hibákat keresel, hibákat is fogsz találni. Ha sokáig keresel hibákat, akkor ez lesz
az alapgondolkodási sémád és a borúlátás, hiba keresés, és a negatív dolgok kiemelése automatikus
lesz. Ezekre fókuszálsz és ezeket fogja az agyad járatni, hogy találjon még többet mert erre állítottad
be.
Talán már benne is vagy és már most sokszor azt látod, hogy mi lehet majd benne a baj, miért nem
fog működni az adott dolog, mi az ami fáj és miért is rossz minden, és már megint rossz napod lesz és
megint nem fog működni, és megint jönni fog a… és mi lesz ha… ÁLLJ! Na, ez az az út, amerre nem
akarsz menni. Ha pedig már itt vagy, akkor innen elfelé szeretnél haladni.
Megoldás kereső gondolkodásmód az amire szükséged van.
A „Miért történt ez vagy az?”
helyett
A „Hogyan oldom meg ezt vagy azt?”
A helyes kérdés.
A „Hogyan” lesz a kulcsszavad.
„Hogyan lépek túl ezen?”
„Hogyan legyek jobban?”
„Hogyan oldjam meg?”
„Hogyan lehetek megint boldog, mi kell hozzá?”
Ezek mind a jövőbe mutató megoldás kereső kérdések. Ha ezekre választ talál az agyad, akkor jó úton
haladsz. Ha ezeken gondolkodsz, az egy pozitív, előre mutató gondolatmenet alapját tudja lefektetni.
A „Miért történt ez?” „Mi váltotta ki?” kérdések viszont a múltba mutatnak és a problémára a
fájdalomra. Ezek nem fognak előre vinni. Ezek hátra visznek a múltba, ahonnan talán előre tudsz
jönni és megoldani, talán nem.
Láthatod a különbséget, ha a múltban ragadsz és újra és újra azt járatod a fejedben, az fájdalmat,
szorongást szül és állandósítja is azt.
Ha a jelen pillanatból a jövőbe tekintesz és a „Hogyan-t” kutatod, az előre visz, megoldásokkal fog
elhalmozni. Lehet nem lesz mindegyik hatékony megoldás és nem lesz egyből áttörő siker, de
lefekteted egy pozitív , segítő és előre mutató, megoldást kereső gondolkodás alapját.
Ha ezeket a kérdéseket ismételgeted és erre kezdesz el kutatni, akkor azt az agyad ugyan úgy
megjegyzi és ezeket fogja automatizálni. Kutatni fog, de már nem a fájdalmas dolgok között hanem a
kiutat keresve.
Ez pedig már sokkal boldogabb belső képekhez és monológokhoz tud téged vezetni. Minél többször
teszed fel magadnak ezeket a kérdéseket, minél többször kutatod a megoldást, annál jobban
bevésődik az agyadba és annál erősebb szinapszisokat fog az létre hozni, amíg végül ez lesz az alap
gondolkodási sémád.
Időbe fog telni, de légy türelmes. A jelenlegi helyzeted sem 1 nap alatt alakult ki.
Nézzünk egy példát is:
Ha beleestem egy mély gödörbe és nem emlékszem pontosan, hogyan is kerültem bele, akkor
leülhetek a gödör fenekére gondolkodni, hogy, „Na, hogy is kerültem ide?” „Vajon itt volt a hiba vagy
ott?” Közben az éhség, szomjúság, fájdalom fog környékezni és ha rá is jövök, hogy hogyan kerültem
ide akkor is ott a fő kérdés:
Hogyan jutok ki innen?
Nem ennek kellene az első kérdésnek lennie? Ha ez az első dolog amin elkezdek gondolkodni, akkor
az agyam megoldásokat fog keresni. Ott egy ág, abban lehet kapaszkodni, vagy lépcsőt ások a
kezemmel, kötelet, indát keresek, bármit amivel ki tudom magam juttatni a gödörből. A gödörben
nincs semmi. Sem étel, sem ital, sem megoldás.
Amikor viszont kijutottam, akkor újra levegőhöz jutok, megszűnik a fájdalmam és egy másik
perspektívából fogom látni a képet. Talán észre is veszem majd, hogy „Aha, itt csúsztam el, látom már
a nyomát.” – De ezt csak fentről láthatom, lentről nem.
Ezért is fontos, hogy mik az első kérdések és mi az amivel az idődet töltöd.
Rágódsz a miérteken amiket a gödör aljáról, a pánikból, a szorongástól beszűkült gondolkodásmód
miatt úgy sem látsz, vagy elkezdesz kiutat és megoldásokat keresni. Nem érdekel miért estél bele, ki
akarsz jutni. Amikor pedig kijutottál (vagy talán már kijutás közben), már egy más gondolkodás
birtokában látni fogod, hogy hol csúsztál el, és mi volt a hiba.
Ami fontos, az az, hogy mi van a fókuszban.
A múlton merengés – ez esetben ülsz a gödör alján.
A miértek keresése – ülsz a gödör alján.
Hibás pillanat keresése – gödör alja.
Ki akarok jutni! Hogyan jutok ki? – Megoldás keresés. – Ebben az esetben még a gödörben vagy igen,
de már két lábon állsz és a kiutat figyeled keresed. Haladsz valamerre. Programozod az agyad, hogy
mi az amit keressen, mutatod az elmédnek, hogy merre nézelődjön.
Az pedig, lehetőségeket és kapaszkodókat fog keresni.
Módszereket és segítséget, amik kifelé húznak a helyzetből.
Elkezdődik egy előre mutató gondolkodás ami, ahogyan eddig a problémákat emelte ki, úgy fogja
innentől a lehetőségeket kiemelni. Aki keres az talál mondják, és ez így is van. Ha kétségbeesetten
ülnél a gödörben, lehet észre sem vennéd, hogy leengedett valaki egy kötelet amin te fel tudsz
mászni.
Ha viszont aktívan keresed a kiutat, a lehetőségeket, a „hogyanokat”, abban a pillanatban amint egy
új út megnyílik, te észre fogod venni. Észreveszed mert figyeled, keresed. Ha valaki leenged egy
kötelet azt meglátod és elindulhatsz kifelé a szorongás vagy épp a pánik alkotta mély gödörből vagy
épp észreveszed a sziklásabb részt ahol kimászhatsz.
Amire figyelsz abból látsz sokat. – így működik az elméd.
Ha hibákat akarsz keresni hibákat fogsz találni.
Ha megoldásokat keresel, megoldásokat fogsz találni.
Tedd fel magadnak a kérdést: Mit szeretnék találni?
Aztán kezdd el azt keresni.
