“Képtelen vagyok irányítani a fejemben a gondolatokat.”
Sokszor hallom ezt a mondatot és sokszor kezdünk így valakivel dolgozni. Nem az a baj, hogy (még) nem tudod irányítani a gondolataidat. Azt idő megtanulni. Gondolatok jönnek-mennek, vannak-lesznek. A baj az, hogy komolyan veszed őket!
Komolyan venni minden gondolatot olyan mintha elhinnénk az összes politikus összes mondatát… Ugye? 🙂
Naponta átlagosan 60 000 gondolatod van. Ha mindegyiket komolyan veszed az olyan mintha minden dolgot amit meglátsz a lakásodban, vagy az utcán odamennél és megfognád, megvizsgálnád és használnád. Ha CSAK az ágyadtól a wc-ig kellene minden tárgyat megfognod és használnod mielőtt kimész, valljuk be, nem sok esély lenne rá, hogy időben kiérj… Elveszi minden idődet és energiádat a fontos dolgoktól.
Pedig pont ezt csinálod fejben. Vannak teendőid, vannak dolgok amiket szeretnél és te aggódással, tépelődéssel, múlton vagy épp a jövőn rágódással töltöd azért mert felugrott a gondolat és te máris elmentél vele. Nem az a baj, hogy felugranak ezek a gondolatok. (kontorllálható, de erről majd máskor). A baj az, hogy készpénznek veszed őket.
Nem kell mindenre reagálni. Nem kell! Itt egy egyszerű dolog. Próbáld ki. Határozd el magad, hogy 3 percig most csak a légzésre fogsz figyelni bármi is történjék. Adj magadnak 3 percet és figyeld csak a légzésedet. CSAK A LÉGZÉSED FIGYELD.
Észre fogod venni, hogy 3 perc alatt akár 20-200 gondolat is átsuhanhat a fejeden. 200 gondolat! Ebből mennyi ami hasznos? Mennyi ami aggódás? Mennyi ami TÉNYLEG FONTOS? Mennyi ami az adott helyzetedhez kötődik? Mennyi ami a múltra vagy a jövőre mutat? Lásd ahogyan jönnek a semmiből és semmivé lesznek ha nem foglalkozol velük.
Csak figyelj, nem kell mindenre kényszeresen reagálni. Vedd észre, hogy nem kell mindig reagálni. Hagyd őket tova suhanni. Nyugodtabb leszel. Sokkal. Észreveszed, hogy 3 perc mi mindenre elég valójában.
Lassan pedig megtanulod, hogyan hagyd áthaladni a gondolatokat. Megtanulod, hogy nem minden gondolat fontos. Megtanulod, hogyan az erő a gondolatok és a reakció közötti szünetben van. Biztos voltál már úgy, hogy valaki valami rosszat közölt veled és te érezted, hogy felrobbannál a pillanatban. Aztán vettél egy mély lélegzetet, átgondoltad és rájöttél, hogy nem is olyan borzasztó, talán kezelhető is az adott dolog. Ami a lényeg, hogy vettél egy lélegzetet, megálltál egy pillanatra és ez elég volt, hogy ne ordítva vagy épp sírva válaszolj, hanem összeszedetten.
A szünet! Ugyanaz a szünet van itt is mint a gondolataid és a reakcióid között. Ebben a szünetben el tudod dönteni, hogy fontos az adott gondolat, vagy egy újabb aggódás és félelem ami nem visz téged sehová. A szünetben van az ERŐD. Itt eldöntheted akarsz reagálni vagy sem. Ezt gyakorolva később pedig rájössz a lényegre. Azok a gondolatok amiket hagysz áthaladni és nem törődsz velük, azokból idővel egyre kevesebb lesz, azokból amelyeken elgondolkodsz viszont több.
Az agyad tanul. A gondolatokat fel fogja dobálni így vagy úgy. Amelyekre reagálsz azokból többet, amelyiket figyelmen kívül hagyod azokból kevesebbet. Így működik. Ennyire “egyszerű” a programozás.
Lépésekben haladj! Elsőként tanulj meg nem reagálni mindenre ami a fejedben van. Utána lassan megtanulhatod, hogyan vedd rá az agyad, hogy jó gondolatokat dobáljon fel. – ez egy későbbi poszt lesz majd.
