Félsz vagy kíváncsi vagy? A félelem és a kíváncsiság igen közel állnak egymáshoz és még sem lehetnének ennél távolabb. Az ember alapvetően kíváncsi természetű. Ezért indultunk felfedezni új tájakat, ezért próbálunk megérteni dolgokat, ezért szeretjük tudni mi hogyan működik, vagy épp azt, hogy mi történt a párunkkal, barátunkkal, szomszédunkkal. Ezért szeretünk kipróbálni új dolgokat, legyen az egy étel, ital, korcsolyázás, síelés, ping-pong, tenisz, új étterem, új hely, új dolog, vagy bármi ami ad egy új tapasztalatot, élményt.
Kutass picit az emlékeid közt. Nézd meg a legszebbeket, legérdekesebbeket, azokat amikor érezted, hogy ÉLSZ és minden épp úgy jó abban a pillanatban, ahogy van. Lehet ez a gyermeked születése. Az esküvőd napja. Első alkalom, hogy táncolni voltál. Kipróbáltál valami újat és megszeretted. Egy igazi jól sikerült családi összejövetel. Életedben először ettél, ittál valamit és azóta imádod. Egy igazán szép karácsony amit nem úgy terveztél eredetileg. Ezek különleges alkalmak, legtöbbje olyan amit nem tudsz reprodukálni.
A legboldogabb emlékek azok amik valahogyan máshogy történtek mint amit elvártuk és valami újjal szembesültünk, vagy épp egy új dolgot próbáltunk ki, valamit ami először történt velünk, talán épp akkor máshogyan történt.
Senki sem emlékszik a 227. alkalomra amikor ugyan abban az étteremben volt, vagy a 79. randevúra a párjával egy szokásos étteremben ami pont úgy zajlott mint a 45. és a 37. és a 24. randi. Felejthetőek az otthonülős hétvégék is, rengetegszer megtörténtek már. Ugyan azon a szokásos útvonalon sétálva sem vág beléd a gondolat, hogy „ez lesz életem legjobb sétája”. Nem megy élményszámba, sem valódi emlék nem lesz abból, amit már sokszor csináltál mindig ugyan úgy. Ez nem azt jelenti, hogy nem jó, csak nem lesz belőle ÉLMÉNY, nem fogod életed végén érezni azt, hogy „Na ezek voltak AZOK a pillanatok.”
Ha valamit sokszor csinálsz, azt az elméd megjegyzi és címkézi. „Ezt ismerem, ettől ezt és ezt várhatom.” – gondolja. Megnyugtat az ismerős dolog. Nem kerül energiába, sem erőfeszítésbe. Biztonságos, nyugodt és ismert. Tudja mit várhat el az adott élménytől, tudod te is mit várhatsz az adott dologtól. Ez benne a megnyugtató és a veszélyes is. Amikor mindig ugyan azt és ugyan úgy csinálod akkor épp attól fosztod meg magad, hogy legyen egy újabb „EZ AZ, EZÉRT ÉRDEMES ÉLNI” pillanatod vagy egy „Hű ez fantasztikus volt.” élményed, netalán egy igazi emléked amire életed végéig emlékezni fogsz és becsben tartani.
De miért csinálod akkor mindig ugyan azt és ugyan úgy? Hová lett a fiatalkori „Gyere próbáljuk ki, jó móka lesz.” – hozzáállás? Hova tűnt az „Élni akarok és érezni, hogy élek!” – gondolat? A félelem maga alá temette. A félelem ami azt mondja: Ne csináld, mert mi lesz ha… – és itt sorakoznak a rosszabbnál rosszabb helyzetek. A félelem ami azt gondoltatja veled: Hű, ezt nem merem, múltkor is rosszul lettem. – és te nem fogod megtenni. Nem fogod, de szeretnéd.
Szeretnél sétálni kinn a városban, a szabadban, de nem mered már… Szeretnél autót vezetni, imádtad régen, de nem mered már… Szeretnél elmenni a barátokkal délután vagy este, de nem mered már… Szeretnél utazni, de nem mersz felülni buszra, repülőre… Szeretnél valamit de ezer dolog bukkan fel a fejedben ami megmutatja milyen rosszul sülhet el és te nem mered már… Szeretnél Élni de nem mersz már… Így lassan bezárod magad egy kis dobozba ahol azt hiszed még egy ideig, hogy élsz, de tudod, hogy ez már nem AZ. Ez már nem az az Élet, ez inkább vegetálás, túlélés. Azért mert félsz…
Mi az igazi különbség a félelem és a kíváncsiság között? Mi a különbség a vegetálás és az élet között?
Amikor kíváncsiak vagyunk akkor van egy nyitott izgatottság bennünk az adott dolog iránt. Nincsenek elvárások, nem gondoljuk, hogy ilyen vagy olyan lesz, hiszen nincsen róla prekoncepciónk. Nincs az elmében egy hasonló élmény tárolva, amit ráhúzna erre a dologra. Nyitottan áll hozzá. A kíváncsiság az, amikor elvárások, koncepciók nélkül izgatottan várjuk az újat, legyen az bármilyen.
Kíváncsian csúsztunk le életünkben először a meredek csúszdán. Kíváncsiak voltunk milyen autót vezetni. Kíváncsiak voltunk milyen ízű az adott étel amit még sosem ettünk. Kíváncsiak voltunk mikor először találkoztunk és randevúztunk a mostani párunkkal. Kíváncsiak voltunk milyen úszni a tengerben. Koncepciók és elvárások, előre vetített képek és gondolatok nélkül, nyitott elmével vágtunk ezekbe bele.
Ha tetszett a csúszdázás akkor ez elme felcímkézte. „Ez jó.” és mentünk még. Ha féltünk és borzasztó volt, akkor felcímkézte: „Ezt soha többet. Borzalmasan féltem.” Ha tetszett az autóvezetés akkor megszerettük és csináltuk, ha történt valami rossz, esetleg egy negatív élmény lett belőle, akkor távol tartjuk magunkat az autóvezetéstől. Ha ízlett amit ettünk, akkor legközelebb is vásároltunk belőle, főztünk ilyet, hogy együnk még, ha pedig nem ízlett, akkor feljegyeztük. „Ez nem finom.” …és így tovább mindennel az életben.
Így működik az elme. Címkéz és tanul. Ez lehet jó – megtanulunk vezetni és megy rutinból – de lehet rossz is, amikor nem merünk megtenni valamit többé egy rossz emlék, élmény, tapasztalat miatt. Ez a különbség a félelem és a kíváncsiság között. Amikor kíváncsi vagy akkor TE irányítasz, amikor félsz akkor az elméd irányít.
A félelem előre vetít, oda képzel és azt mondja „Ez biztosan így és így lesz megint. Ne tedd meg.” A félelem egy zárt gondolkodási lánc, ami tapasztalatokon, élményeken és tanult dolgokon alapul. A félelem azt mondja: „Ez így és így történt legutóbb szóval legközelebb is így fog történni.” – Zárt lánc. Az elme tanul és előre vetíti a lehetséges végkimeneteleket, hogy megóvja önmagát és a testet. Ha szeretsz autót vezetni de volt egy karambolod, akkor a félelem az, ami miatt nem mersz többé volán mögé ülni. Az elme előre vetíti a legutóbbi tapasztalatok alapján. Lehet borzalmas volt a karambol, vagy épp a pánikroham az autóban és ezt megjegyezte az elméd. Aztán egy zárt láncú gondolkodásban azt mondja: „Mi lesz ha megint így lesz?”
Amikor félsz valamitől akkor egy zárt láncon, egy dobozban gondolkodsz. A lehetőségeknek csak egyetlen dimenzióját látva, a negatív oldalt. A félelem bezár egy kis dobozba és nem enged ki. Csökken az élettér, csökkenek a lehetőségek és az élet elmegy, elszalad élmények nélkül, új dolgok nélkül, szép emlékek nélkül. A félelem az elme által előre vetített lehetőségek zárt doboza. Ezt teszi az Élettel is, bezárja.
Amikor kíváncsi vagy akkor TE IRÁNYÍTASZ. Azt mondod: „Oké, ebből lehet bármi.” Lehet belőle jó, lehet belőle rossz, lehet belőle semmilyen. A kíváncsiság felül emelkedik az elme tapasztalatokon alapuló zárt láncú gondolkodásán.
Figyeld meg amikor félsz és kérdezd meg magadtól: „Mi lesz ha most nem így lesz?” Mi van ha most máshogyan lesz? Mennyit nyerhetsz vele? Nyisd ki a gondolkodásod és ne hagyd, hogy az elméd bezárjon téged egy dobozba, megfosztva az Élettől, élményektől. Az élet ilyen, van benne jó élmény és rossz élmény. Ha folyamatosan a rossztól rettegsz, bezárod magad és a jó sem fog rád találni. Nyisd ki a gondolkodásod és tedd fel a kérdést: „Mi van, ha most máshogy lesz?”
Tényleg, mi van ha most másképp lesz?
