Talán megtörtént már veled, hogy valahol rosszul lettél, vagy volt egy pánikrohamod, esetleg erős szorongás tört rád… Talán előfordult, hogy rosszul érezted magad egy közegben (tömeg, iskolai értekezlet, bolt…) Ha valahol történik velünk valami nem jó, valami rossz, esetleg borzalmas, az még nem a világ vége. A baj az, amikor ezt megjegyzed és elkezdesz állandóan félni tőle.
Nem akarsz többé oda menni, mert ott rosszul lettél. Nem akarod ezt vagy azt megtenni, mert akkor tört rád egy pánik. Félsz attól a helyzettől, legyen az bolt, utca, zárt hely, nyílt tér, vezetés, főzés bármi. Ha pedig mégis neki kellene állnod akkor már előre félsz, izgulsz, szorongsz miatta.
Miért van az, hogy valaki rosszul lesz mondjuk a repülőn, de a következő héten gond nélkül utazik vele, más pedig többé fel sem mer szállni egy gépre. Ha csak rágondol, már elönti a testét az a furcsa érzés… izzad a tenyere, görcsöl a gyomra, émelyeg és mellé ott van az a megmagyarázhatatlan borzalmas érzés… olyan mint a félelem, mégis másabb, erősebb… Miért tud valaki gond nélkül tovább lépni, míg más utána hónapokig vagy évekig szenved a dologgal?
Hogy ezt megértsük, meg kell értenünk az agy működésének egy részét. Az agy elsődleges feladata az életben tartás és azt bármi áron hajlandó véghez vinni. Mivel az elsődleges feladata az életben tartás ezért a veszélyes dolgokat jegyzi meg jobban. Ami veszélyt rejt, azt felcímkézi, nagy piros betűkkel – esetünkben emlékekkel és érzésekkel (félelem).
Sok sok évvel ez előtt az volt a fontos, hogy megjegyezze, melyik gyümölcsből, zöldségből ettünk és lettünk rosszul, hogy többet ez ne fordulhasson elő. Ha valaki bántotta a testet azt tudni kell elkerülni, hogy ne léphessen fel a fájdalom, ne bánthasson. Meg kellett jegyezni, hogy hol vannak a ragadozó állatok, mert arra nem lehet menni, hiszen senki nem akar eledel lenni. Ezeket pedig emlékekkel és érzésekkel jelölte meg.
Biztosan ettél már te is valami borzalmasat, esetleg rosszul lettél tőle. Ha most csak rá gondolsz, vagy látsz egy képet róla, máris felfordul a gyomrod vagy épp előbukkan az emlék, hogy milyen rosszul lettél tőle annó. Ezt az agy hozza elő, hogy még egyszer az a borzasztó élmény ne történhessen meg.
Talán van olyan ember az életedben (főnök, menedzser) akivel már többször is összevesztél, talán leordított, vagy csak rettentő kellemetlenül bánt veled esetleg másokkal.
Amikor pedig eszedbe jut ez az ember, vagy esetleg találkoznod is kell vele, máris összerándul a gyomrod, izzad a tenyered és elfog egy érzés. Lehet ez akár harag, undor, félelem… bármi amit az agyad épp bekötött oda. Ez pedig azért van mert az agy nem tesz különbséget -bizonyos szinten- a fenyegetettség között. Ahogy megjegyezte, hogy nem lehet a tigris közelébe menni mert baj lesz, úgy jegyzi meg azt az embert is, hiszen stresszt okozott. Félelmet váltott ki, tehát fenyegetésként tekint rá, ennél fogva „felcímkézte”.
Ezeket sokkal fontosabb volt megjegyezni, mint azt, hogy valami mekkora örömöt okozott. Az öröm jó és szuper, de nem élvez akkora prioritást mint az életben tartás. Örülni csak akkor tudunk, ha élünk. Ezért a legfontosabb az agy számára megjegyezni azokat a helyzeteket, ahol „életveszély” fenyegetett. Manapság már nem sok ilyen helyzet van.
A főnökünk leordíthat és összerándulhat tőle a gyomrunk, de nem leszünk életveszélyben, az érzés mégis hasonló és az agy által oda rakott címke is.
Rosszul lehetünk bárhol és elérhet minket egy pánik roham, belehalni nem fogunk, a félelem és a címke mégis ugyan az lesz.
Most már tudod, hogy miért jegyzed meg jobban a rossz dolgokat és kevésbé a jókat.
Zárójelben megjegyzem, épp ezért mennek a hírekben is a negatív dolgok és ezért figyeli az ember a gyógyszer reklámokat is, hiszen rosszat mutat, vagy épp azt, hogyan védje meg magát egy bizonyos betegségtől akár.
Ezek viszont félelmet generálnak.
Félelem a betegségtől. Félelem a főnöktől. Félelem a zárt helyektől. Félelem a nyílt terektől. Félelem attól, hogy… Ez a félelem pedig olyan erős is lehet, hogy kiüt minden más gondolatot a fejedből. Talán adott helyzetben már nem is tudsz másra gondolni, csak arra. Amikor el kell indulni valahová, már félsz, rettegsz, nehogy megint… Amikor be kell menni valahová, ha csak rágondolsz már ott a gyomorideg… Amikor neki kell állni valaminek, még mielőtt belekezdenél elönt a félelem…
A félelem a limbikus rendszerhez kötődik az agyban – ez a másik fontos amit érdemes tudni.
A limbikus rendszer az agy központi része körül, az agyféltekék szélén körbefutva elhelyezkedő néhány agyterület. A gerinc felső végénél van az agytörzs, ez felel a mozgás és mozgáskoordinációért, az e körül elhelyezkedő rész pedig az érzelmekért, érzésekért, ösztönökért is felelős rész. Ami pedig még kijjebb helyezkedik el az a frontális lebeny a homlok mögött. Ez felelős a logikus gondolkodásért, probléma megoldásért is.
Amikor valami hirtelen történik akkor a rendszerek ebben a sorrendben tudnak reagálni. Azért mert a fő idegpálya a gerincben fut végig, ezért egy rendszer minél közelebb van a gerinchez annál hamarabb tud reagálni. Ha valami ráesne a lábadra, még fel sem fogtad mi történt, már arrébb is rántottad a lábad.
Az agytörzs reagált először. Mozgáskoordináció.
Ha valaki megijeszt, lehet, hogy ugrasz egyet, ijedtedben. – Csak ez után realizálod, hogy valaki megijesztett, de a gyomortájéki érzés még marad egy darabig… Ha valaki a gyerekedet fenyegeti, már állsz is a gyerek elé, még ha esélyed sincs ellene. – Ez is csak utólag esik le, hogy esélyed sincs valójában megvédeni őt, mert a másik nagyobb…
Ha az utcán látsz egy hajléktalant, aki jól szituáltnak, őszintének tűnik, megsajnálod. – És megint csak utólag gondolod át, hogy vajon miért is kerülhetett az utcára. Önhibából vagy önhibán kívül?
A fentiek nagyon jó példák, hogy először a limbikus rendszer lép életbe és az érzelmek, majd csak utána kap teret a gondolkodás – a frontális lebeny.
Sok esetben – szorongásnál, pániknál – nagyon erős félelem hatására a limbikus rendszer olyan erős üzeneteket küld, hogy az adott impulzusok, nem jutnak el a frontális lebenyhez és egyszerűen nem megy a logikus gondolkodás. Amikor otthon ülsz és visszagondolsz egy pánikrohamra, tudod, hogy nem lehet belőle bajod, nem halsz bele, de amikor ott vagy benne, annyira félelmetes és valóságos, halálfélelem is jelen lehet. Ez is egy nagyszerű példája, hogyan kapcsolnak be a rendszerek és hogyan működnek.
Nos már érted, hogy miért jegyzed meg a rosszat hamarabb és azt is, hogy miért nem tudsz tisztán gondolkodni egy pánik helyzetben. De mire mész ezzel a tudással?
Ugyan a frontális lebeny az ami vészhelyzetben a legkésőbb kapcsol be, de ez is tud a legerősebb lenni. Képes hatással lenni a másik két rendszerre. Hiszen így tanulunk új mozgásokat mondjuk tánc órán vagy küzdősportoknál és így tanulunk új reakciókat más helyzetekben. Egyes küzdősportoknál kell megtanulni, hogy amikor jön az ütés nem elhajlunk, hanem közelebb lépünk mellette, vagy ha jön a rúgás, akkor belépünk, hiszen a combbal nem tud akkorát rúgni belénk mint mondjuk a lábfejével ami ugye nagyobb lendületet vett az ív miatt. Az, hogy ilyen helyzetekben hátrébb lépjünk, az ösztönös reakció, de kitréningelhető és ki is tréningelik. Méghozzá biztonságos körülmények között, hogy mire jön az éles helyzet addigra már az új reakció legyen bevésve. Megint csak sportolóknál, mondjuk a bokszolók akik annyiszor néztek szembe az ütésekkel, hogy már nem félnek tőle. Nem félnek, mert tudják, hogy belehalni nem fognak és mert annyiszor gyakorolták már és annyi ütést kaptak, hogy bizonyos szinten újraírták a limbikus és a motorikus reakciókat.
Ezek csak példák, hogy hogyan vésték be tudatosan és írték felül a másik két rendszer által létrehozott „alapbeállításokat”.
Ugyan úgy, ahogyan egyes emberek képesek meglátni mindenben a jót, mások meg csak a rosszat. Ez megint tudatos (frontális lebeny) döntések sorozatának az eredménye.
Addig gyakorolni valamit amíg második természetünk nem lesz. Addig gyakorolni az újat tudatosan amíg be nem ivódik az új reakció a limbikus rendszerbe vagy az agytörzsbe és létre nem hoz egy még szélesebb szinapszist ami elsődleges lesz amikor reagálni kell. Már láthatod, hogy a frontális lebeny, ugyan később kap szerepet vészhelyzetben, de „békeidőben” képes irányítani az egész rendszert és addig gyakoroltatni valamit amíg vészhelyzetben nem úgy reagál az egész rendszer ahogyan azt a frontális lebeny elvárja.
Ne félj, a félelem szorongást és pánikot szülhet és elveszi az erőt a tiszta gondolkodástól.
A félelem az elme gyilkosa.
Aki előre fél, az kétszer fél és aki kétszer fél az feleslegesen fél. Légy tudatos, használd az agy legújabb és legerősebb részét, hogy létrehozd azokat a változásokat amikkel szeretnél élni. Bármit megtaníthatsz magadnak, ha kitartó vagy.
