„Annyira rá tudok stresszelni, hogy szinte nem is létezik más.”
„Úgy bele tudom magam forgatni, hogy el is felejtem a külvilágot.”
„Képes vagyok órákon át egyetlen dolgon szorongani.”
„Miért nem látok mást mikor rajtam van a szorongás?”
Sokan tapasztalhattátok már, hogy jön egy gondolat, egy érzés vagy akár egy tünet és elindul a „jól
ismert lemez.”
„Tényleg mi lesz ha ő…”
„Most ezt miért érzem? Biztosan valami komolyabb szervi bajom van…”
„Ha akkor máshogyan csinálom…”
„Hú, hogyan fogom megcsinálni azt, hogy…”
… és neked már megy is a fejedben a „videó” és tehetetlen szemlélője vagy annak ami belül zajlik.
Egyik gondolat követi a másikat és úgy jön velük a pánik vagy a szorongás különböző fázisai, érzetei.
Te pedig szinte tehetetlenül nézed a filmet, a lehetséges kimeneteleket, opciókat amiket feldobál az
agyad és mindegyik lehetőség csak rosszabb és még több félelmet kelt benned. Ez a félelem még
több hasonló gondolatot szül ami még több félelmet ami miatt még több hasonló gondolatot ami
még több félelmet… és ez így megy egy jó darabig amíg ki nem zökkent téged valami ebből a körből.
Miután kizökkentél belőle, csak után veszed észre, hogy olyannyira beszűkült közben a világod, hogy
amíg te ebben a gondolat-érzés-világban voltál nem is létezett szinte más számodra. Megszűnt az idő
és eltűnt a tér is vele. Van, hogy percekig de talán órákig is képes vagy egyetlen gondolaton rágódni,
szorongani. Észre sem veszed, hogy közben hazajött a párod, gyereked, ebéd idő lett vagy már
vacsora és talán még a mosást is elfelejtetted vagy valami mást amit meg szerettél volna csinálni.
…Beszűkül a tudatállapot és nem létezik más csak a félelem a szorongás vagy az adott probléma.
Nincs se boldog múlt, se szép emlékek, csak az adott probléma hatalmassága…
Az ember az egyetlen eddig ismert élőlény a földön aki pusztán a gondolat erejével képes bekapcsolni
a stressz reakciót a szervezetében. Ez pedig veszélyes tud lenni.
A gondolkodás így az elme feladata a problémák megoldása. Ahhoz pedig, hogy ezt képes legyen
megtenni, behatóan ismernie kell a részleteket, megvizsgálnia és ez alapján tud megoldásokat
ajánlani. Ha valamiről szeretnénk egy megfelelő döntést hozni, annak érdemes mélyére nézni, körül
járni és aprólékos megfontolás után tudunk felelősségteljesen dönteni.
Tehát, az elme egyik szükséges képességei közé tartozik az is, hogy felnagyítson dolgokat, így tudja
megvizsgálni. Ez rendben is van, amíg egy tényleges megoldáson gondolkodunk és konstruktív
irányba haladnuk. A szorongásnál és félelemnél, stresszelésnél viszint nem ez a helyzet.
Minden gondolat reakciót vált ki. Vannak olyanok amik szinte alig más gondolatok viszont erősebb
reakciót képesek kiváltani. Ezek sokszor érzelmi reakciók, amik intenzívek és erősek tudnak lenni
nagyon.
Az érzelmi központ az amygdala közelebb van az agytörzshöz és a gerincben futó idegpályákhoz mint
a frontális lebeny, ami a logikus és értelmes gondolkodásért felel.
Biztos volt már olyan veled is, hogy vacilláltál valamin. A szíved ezt mondta, az agyad pedig más
döntést javasolt. Ez egy nagyon jó példája annak amikor (leegyszerűsítve) a frontális lebeny és az
amygdala egymást győzködik.
Amikor próbálod logikusan rábeszélni vagy épp lebeszélni magad egy érzelemből történt döntésről.
Fordítva is előfordulhat amikor tudod, hogy a logikus döntés mi lenne, de érzed, hogy mást szeretnél
és addig forgatod fejben a dolgokat amíg ki nem jön az, hogy azt válaszd amit szeretnél a logikus
ellenében.
Nagyon jó példa rá amikor az ember a kirakat előtt állva vagy épp hazafelé tartva vacilál és mennek
fejben a kommentek:
- Milyen szép volt és milyen jól mutatna otthon.
- De milyen drága. Ezt nem engedhetem meg magamnak.
- Tudom, de nagyon szép volt és… nem hiszem el, hogy mindig mindenről le kell mondanom. Ezt
szeretném, igen is megérdemlem. - Basszus, de drága…
- Nem érdekel, majd lespórolom…
- Honnan?
- Nem mindegy? Ezt most akarom.
… és már meg is beszélted magaddal, az amygdala győzött, te pedig veszed elő a bankkártyád és
indulsz is megvenni az adott dolgot.
Természetesen a fordítottja is igaz lehet, amikor valamit nagyon szeretnénk és bizony a logika vagy az
élet ezt vagy azt diktálja és lemondunk róla.
Ezek nagyon jó példák amikor a két rész szemben áll egymással. Nagyon jól megfigyelhető a
különbség és az ember szinte ketté szakadna közben.
Alapvetően viszont eggyütműködésre is vannak tervezve és fantaszikusak ebben is.
Az egyik erősíti a másikat az pedig támogatja az előzőt.
Nézzünk erre is egy példát.
Tegyük fel, hogy kétszázadszorra is hiába szóltál egy adott dologért és megint nem úgy lett.
El kezdesz gondolkodni, hogy milyen sokszor kérted már és erre őt. Érzed is, hogy igazad van és a
lassan feltörő harag vagy csalódottság jogos. Már sokszor szóltál. Elkezded végig gondolni, hányszor
szóltál és minden alkalommal egy picivel jobban belelovallod magad egészen addig a pontig amíg már
majd szétvet az ideg. Ilyenkor pedig vagy rárobbansz a másikra és leordítod a fejét vagy az a sok
felgyülemlett érzlem befelé keres majd utat és belül örlődsz és puffogsz.
Ez esetben a frontális lebeny kifejtette a teljesen jogos hozzáállását, hogy ezért már sokszor lett
szólva, az amygdalából pedig meg is érkezett a válasz egy nagy adag „helyeslő harag” formájában.
„Igazam van, sokszor szóltam már érte, nem hiszem el, hogy nem képes figyelni, ez felháborító, pedig
annyiszor kértem már rá. Ez hihetetlen, elegem van ebből, a múlt héten is és az előtt is és az előtt is,
ez már több a soknál.” – Ha megnézed itt már szépen egybefolyik a két rész tevékenysége és a
logikusan felhozott példákra egyre több érzelmi reakció születik, ami által még több olyan esemény ugrik be amikor szóltál és nem úgy lett, erre még több harag a reakció amire persze eszedbe jut, hogy
még akkor is amikor… gyönyörűen látszik, hogy ebben az esetben a két rendszer milyen szépen képes
erősíteni egymást.
Ez pontosan így működik amikor szorongsz vagy félsz. A két rendszer egymást segítve visz egyre
mélyebbre. Forgat befelé és szűkíti be a világot, egészen addig amíg valami ki nem zökkent.
Mit lehet tenni?
Zökkentsd ki magadat.
Hogyan?
A fenti példákból is láthatod, hogy a gondolkodás ad irányt az érzelmeknek.
Ha nem kezdesz el gondolkodni a vásárláson, nem jön rá válaszul az érzés, nem lovalod bele magad a
megvételbe.
Ha nem kezded el magadnak mondogatni, hogy „pedig már kétszázszor megmondtam”, akkor nem
jön rá az érzelmi reakció.
Érzelmi reakciónak is hívják.
A félelem egy reakció. Egy válasz valamire.
Ok nélkül nincs félelem sem szorongás.
Ezek reakciók, válaszok valamire.
Jelen esetben egy gondolatra.
Az érzelmek a gondolkodást követik. A Frontális lebeny az agy legerősebb része ha van ideje
átgondolni a dolgokat.
Ezért is gyors az érzelmi reakció, hogy túltöltse és belehajszolja egy egy gyors döntésbe az embert
átgondolás nélkül. Voltak helyzetek amikor ez jó volt.
Ha megláttunk egy oroszlánt akkor nem biztos, hogy hasznos volt elkezdeni filozofálni bármiről is.
Gyorsan kellett dönteni.
Veszély-félelem-futás, bumm.
Mert a veszély az ott volt abban a pillanatban.
Hol van az a veszély amin te gondolkodsz?
Hol van az a veszély ami beszűkíti a látásod?
Mikor történik az a dolog amin rágódsz és félsz tőle?
Egyik sem a mostban van.
Tehát nem követel azonnali reakciót.
Várj.
Értsd meg a működését.
Adj időt magadnak.
Használd a gondolkodást mint fegyvert.
Tegyél fel kérdéseket.
„Mit csinálok most?”
„Mitől félek ebben a pillanatban?”
Hozd be a gondolkodást a MOST-ba és észre fogod venni, hogy az adott dolog amitől félsz az a jelen
pillanatban nem létezik.
Hozd be a tudatodat abba a pillanatba amit MOST csinálsz és azonnal kitágul.
A frontális lebeny és a tudatos gondolkodás a legerősebb döntéshozó, ha van ideje átgondolni és
elhatározni egy dolgot.
Biztosítsd magadnak időt.
Az érzelmi reakciók azok reakciók.
Ha nem jók belül az érzelmeim, nem kellemesek akkor az egy válasz valamire. Legtöbb esetben egy
gondolatra.
Vedd ki a gondolatot és eltűnik vele az érzés is, hiszen csak egy reakció volt.
Tudatosítsd, hogy MOST MIT CSINÁLSZ és kitágul a figyelmed is, hiszen tudatában lesz önnön
beszűkültségének és amint ráébred erre, kitágul.
