Sok emberrel beszélgettem már és sok problémát, élethelyzetet hallottam eddig. Jó ideje figyelem és tanulom az elme működését. Rengetegen küzdenek a gondolataikkal, szorongással, pánikkal, nem alvással… most nem erről szeretnék írni. Erről van már sok poszt. Ezekkel lehet mit kezdeni és ki lehet belőlük lábalni, kitartással és akarattal és a megfelelő módszerek ismeretével.
Amiről ma szeretnék írni nektek az a csendes gyilkos. A beletörődés.
– Emlékszem, régen nem ilyen voltam, és jó lenne megint boldognak lenni, de lassan elfogadom ezt is.
– Már olyan régóta küzdök, hogy megtanultam vele élni és elfogadni, hogy ilyen leszek.
– Megszoktam, hogy ilyen vagyok és nem lesz már jó kedvem.
– Hát, ha nekem ez jutott akkor legyen így.
– Nekem már az is jó ha estére egy picit jobb.
– A család előtt titkolom, a gyerekek ne lássák, nekem már az is jó, csak azért fáj belül.
– Nekik legyen jó, nekem már mindegy.
Ezek a mondatok és gondolatok gyilkolnak, méghozzá lassan akár a méreg. Kiszívják az emberből az életet, a lelket és lassan önmaga árnyékává változtatják. Ha bele törődsz és elfogadod, az olyan mintha állnál a mocsár közepén. Látod, hogy lassan süllyedsz, de nem keresel kapaszkodót, csak nézed. Először csak a lábad van benne és elfogadod, hogy nem tud lépni, aztán ahogy süllyedsz már a derekadnál lesz és fordulni sem fogsz már tudni. Eljön a pont amikor már a karjaid is a mocsárban lesznek és akkor már kapaszkodóért sem fogsz tudni nyúlni. Minden nap egyre lejjebb míg végül már semmidet sem fogod tudni megmozdítani, hogy kimássz és lassan belül meghal valami. Az pedig mindennek a vége. Lehet utána még sok sok évig „élni” de az már nem az.
Miért törődnél bele? Miért lehet más boldog és mosolygós minden nap és te nem? Miért jut másnak öröm, neked a szorongás, a pánik és a belső küzdelem? Miben különbözik „ő” tőled? Miben különbözik Arnold Swarczenegger tőled? Miben különbözik Sylvester Sallone vagy Bill Gates vagy Thomas Edison tőled? Miben különbözik tőled Elon Musk vagy épp a top 1000 leggazdagabb a földön tőled?
Elárulom, egyetlen dologban. Ez nem a siker, nem a vagyon és nem a problémák hiánya. Ez az egyetlen dolog a kitartás. Az, hogy néha minden ellenében is kitartottak az álmuk mellett. Amikor minden összecsapott a fejük felett akkor is kitartottak. Amikor a „csónakjuk” viharba került és ellenszél volt ők akkor is eveztek.
Nem tudjuk ilyen helyzetben meddig kell „eveznünk”. Van akinek hetekig, másnak hónapokig másnak évekig. Mondhatod, hogy fair vagy nem fair attól még nem változik. Evezni kell. Menni kell. Panaszkodhatsz, hogy neki hamarabb ment, mint neked, de amíg panaszkodsz addig nem tudsz evezni. Ő addig is evez.
Azokban akik sikeresen alakítják az életük, egyetlen dolog közös. Kitartanak az álmuk mellett és csak mennek és csinálják. Azokban akiknek segítettem egyetlen dolog volt közös. A kitartásuk. Mindannyian azt mondták; ELÉG! Eleget éltem így, ezt ismerem. Borzasztó és nem akarom. Ez hozza meg a változást, ez visz téged is előbbre. Kitartóan keresni a lehetőséget, a változást. Ők változni akartak és hajtotta őket a vágy a jobb életre.
Én magam is küzdöttem és tudom milyen. 18 éven keresztül harcoltam és több százszor buktam el ez idő alatt. Többször süllyedtem mélyre, de minden alkalommal úgy döntöttem, hogy megyek és megpróbálom megint. Megint buktam és megint és megint és megint. Aztán felálltam megint és megint és megint amíg lassan észrevettem, hogy a sok próbálkozás meghozta gyümölcsét és a helyes úton vagyok, kifelé a mocsárból, aztán kiértem.
Most picit erősebben fogok fogalmazni ha megengeded. Ha úgy érzed, hogy bele törődnél és lemondanál magadról és a boldogságodról, elfogadva az állandó szorongást és szürkeséget, az önutálatot és önsajnálatot akkor nyugodtan lépj ki a csoportból ez még nem a te időd. DE ha TUDOD, hogy TE is megérdemled ugyanúgy a boldogságot mint mások, ha szeretni akarod önmagad és élni végre úgy ahogy arra igazán vágysz akkor sose add fel! Az út meg fog nyílni előtted így vagy úgy.
Ha komolyan gondolod a változást és eleged van már abból, hogy minden nap egy kínkeserves vonszolás akkor használd ezt az erőt. Használd azt, hogy mennyire eleged van, hogy mennyire nem akarod, használd ezt hajtóerőnek.
Hajthat téged a vágy a boldogságra, de hajtóerő az is amit nem akarsz többé. Hajtóerő lehet a szép, de minden akadály is ha megfelelő módon tekintesz rá. Én megtanultam, hogyan használjak minden helyzetet és dolgot arra, hogy jól legyek és azzá válhassak aki ma vagyok. Ha te is szeretnéd megtanulni, hogyan használj mindent ami az utadba kerül arra, hogy egyre feljebb juss, hogy átalakítsd a fejedben a dolgokat olyanná, hogy azt lásd minden ami körülötted van azt te tudod használni a gyógyulásodra.
