Nem tudsz tenni semmit amikor az érzéseid uralkodnak rajtad.
Amikor egy gondolat beindítja a reakciókat és elindulsz vele, kiesik a kontroll a kezedből. Azt veszed észre, hogy rápörögtél egyetlen dologra, egy félelemre, aggódásra, egy emlékre és már visz is lefelé az örvény.
Ha elönt a pánik, beindul a remegés, a szorítás és csak egyetlen gondolat tölti ki a fejed, ennek a gyökere pedig a félelem.
A félelmet mindig egy gondolat indítja el. Egy gondolat ami átcsúszott így vagy úgy a tudatos jelenléten és befészkelte magát a fejedbe, onnan terjed szét a testben.
Az értő figyelem lesz a kulcsod.
Ha értőn jelen vagy és nem hagyod, hogy el vigyenek a gondolataid, ha meg tudod magad tartani a jelenben, figyelemmel, akkor azoknak látod a dolgokat amik és nem azoknak amikké a félelmed felnagyítja.
Az értő figyelem az ami segít, az ami jelez. Figyelmesen követve mi zajlik a fejedben hamar észreveheted, ha elindul egy félelem vonat. Amikor elindul egy gondolat:
„Jaj, csak nehogy…”
„Hú, nem akarom, hogy…”
„Már megint ez…”
Az értő figyelem az, ami ilyenkor a segítségedre van. Jelzi időben mielőtt a lavina megindulna és már ott helyben leállítja. Ha pedig nem indulnak el, nem indítják el a reakciókat, nem indítja be a félelmet, a szorongást, az aggódást.
Sokszor fejben felnagyítjuk a dolgokat így sokkal félelmetesebbnek vagy szomorúbbnak tűnnek mint amilyenek valójában.
Azt kell megnézned mi az ami MOST VAN és nem pedig mi az ami lehet, hogy lesz.
A lehet, hogy lesz, az lehet, hogy nem lesz – sokszor nem is lesz, csak félelem – ha pedig nem lesz akkor feleslegesen töltötte ki az elmédet és óráidat a félelem.
„Lehet, hogy rosszul leszek megint séta közben? – Jaj, nem akarom, már megint ez lesz és menni kell és nem akarom és…” – és már bele is forgattad magad. Még el sem indultál de már félsz egy olyan dologtól ami talán megtörténik, talán nem. Még csak otthon ülsz, de már félsz.
Aki előre fél az kétszer fél.
Aki kétszer fél, az feleslegesen fél.
Miért félj valamitől órákig, napokig amikor lehet meg sem történik? Miért vennéd el magadtól az öröm perceit, óráit, napjait, csak azért, hogy félj valamitől ami talán be sem következik.
Ha félsz egy vizsgálattól, vásárlástól, tömegtől, kimenni, betegségtől, bármitől ami a napod, egy pontján kiderül, akkor miért rontod el az egész napod rettegéssel? Miért félnél már reggel és remegnél ahelyett, hogy mosollyal elküldöd a gyereket suliba, megöleled a párod és szeretetben és nyugalomban, békében telhet a nap.
Meg lehet tanulni kezelni. Az elme fantasztikusan működik és ha érted, hogyan akkor be is lehet állítani, akár a tévé csatornákat, vagy a rádió állomásokat.
Meg tudod tanítani, hogy nem kell előre aggódni.
Nem kell olyan miatt rágódni ami majd kiderül.
Nem kell előre félni olyantól ami talán meg sem történik.
Mikor odaérsz a félelmetes részhez, izgulhatsz ez természetes, de tudd, hogy túl leszel rajta és azután is lesz valahogy. Miért hagynád, hogy egy esemény megkeserítse az egész napod vagy heted, netalán az egész hónapodat?
Egy szélsőséges – és talán felkavaró – példával szemléltetve.
Ha én tudnám, hogy jövőhét pénteken meghalok akkor addig minden percet mosolyogva töltenék a szeretteimmel, elmennék kirándulni, azt tenném amit szeretek ami melegséggel árasztja el a szívem és ami mosolyra fakaszt. Boldogságban és szeretetben töltve el az időmet.
A másik lehetőség a halálfélelem által okozott bénultság, ami estében a maradék kis időm is szenvedéssel telne.
Az élet sem különbözik ettől a fenti helyzettől, csak annyiban, hogy nem tudjuk hol a vége.
Eltelhetnek a napjaink félelemben olyan dolgoktól amik talán el sem jönnek, vagy eltelhetnek a napjaink úgy ahogyan azt mi szeretnénk.
Szenvedni vagyunk itt vagy boldognak lenni?
A választás mindig az embernél van.
Választhatsz. Félsz és rettegsz a holnaptól megfosztva magadat az élettől és az örömöktől. Hagyod, hogy elhatalmasodjon az érzés és úrrá legyen rajtad, vagy értő figyelemmel annak látod ami!
Egy érzés irányítson téged és vegye el tőled az életet, vagy te irányítasz és élni, szeretni, mosolyogni akarsz és boldog lenni?
Figyeld meg mikor jön a pánik, figyeld meg a gondolatokat és érzéseket, a jeleit.
Figyeld meg, hol van az a pont ahol meglátod, hogy valójában TE VAGY AZ aki irányít.
Figyeld meg hol veszíted el az irányítást és miért.
Figyeld meg mi az mit teszel vagy épp nem teszel, hogy meg tudd tartani a kontrollodat.
Figyeld meg és felfedezed az apró repedéseket a valóságosnak hitt dolgaidon.
Figyeld meg és rájössz, hol kapcsol be az automata rendszer.
Figyeld meg és észreveszed majd a lehetőségeket ahol beleszólhatsz mielőtt az aggódás átvenné feletted a hatalmat. – Mindig van egy pont a leejtő előtt ahol meg tudsz állni könnyebben.
Figyeld meg a reakcióidat. Mi az ami ösztönös? Mi az ami automatikus? Mi az amit TE akarsz? Mi az ami csak történik? Mi az amit már most tudsz kontrollálni? Mi az ami még nem megy?
Indulj ki abból ami már most megy, amit már most tudsz kontrollálni és onnan haladj.
Figyelemmel, állandó Tudatos Jelenléttel észre fogod venni, hogy hol váltasz át automatába és csúszik ki az irányítás. Ha ezt már tudod, akkor tudod, hogy hol kell megfognod.
Figyeld meg azt a pontot és készülj fel. Azt a pontot ragadd meg, erősítsd meg magad és maradj tudatos. Maradj az értő figyelemben és ne hagyd elindulni az automata rendszert olyan irányba amerre nem szeretnéd.
A gondolataid annyira valósak amennyire annak tartod őket.
Nem biztos, hogy elsőre sikerülni fog, talán másodikra sem, de kitartó próbálkozással, figyelemmel felül tudsz kerekedni rajta. Észre fogod venni, hol csúszik ki a kezedből az irányítás és indulsz el lefelé, amikor pedig ezzel már tisztában leszel, tudni fogod azt is, hogyan állítsd meg.
Az értő figyelem segíteni fog, hogy egy gondolat ne ragadjon el az érzelmi hullámvasútra.
Segít abban is, hogy az érzések se ragadjanak magukkal és sodorjanak el.
Mint egy szikla az árvíz közepén ami nem mozdul.
Érzi a vizet, lát, hall, jelen van és mégsem viszi el az ár.
Értő figyelemmel magad és a gondolataid, érzéseid, tudatosan tartva megtapasztalhatod egyszerű tényként kezelve a helyzetet.
Az értő figyelem és a hozzáállás kialakítása tanulható.
Tanulj meg figyelni és ki fog tisztulni a fejed és el fog ülni a félelem is és átveszi a helyét a kíváncsiság.
