A kisgyerekek miért nem depressziósak, pánikolnak vagy szoronganak?
Nézz meg egy 2-3 éves gyereket, lehet rossz kedvű, de nem depressziós. Egy kisgyerek teljesen bele tud merülni az adott dologba amivel foglalkozik. Legyen az homokozás, játék, csúszdázás, vagy bármilyen tevékenység. Teljes mértékben belemerül akár a legegyszerűbb dologba is.
Mi felnőttek viszont ugyanezt nehezen tesszük.
Hányszor volt az, hogy csináltál valamit és közben azon kaptad magad, hogy gondolkozol, megy belül valami más és nem vagy jelen igazából?
Ahhoz, hogy lekössön valami vagy érdekfeszítőnek kell lennie, vagy bonyolultnak, vagy valami új dolognak. Az utóbbi a lesz a kulcs – ebben az esetben.
Egy gyermeknek minden új. Szinte mindent most lát először, ismerkedik vele. Nyitott az elméje mindenre, nem fél, hanem kíváncsi. Érdeklődéssel figyel mindent. Tanul.
Egy gyermek agya még azt mondja: „Jé, ez új, ez mit tud? Mi csinál? Mit tudok vele én csinálni? Milyen? Látta ezt már más is? Lehet vele játszani? Hogy működik? …és még tengernyi más kérdést vet fel.
Egy felnőtt agya viszont sokszor van úgy amikor meglát valamit, hogy: „Á ezt ismerem, ez ilyen és ilyen, már láttam ilyet akkor amikor…”– és már rajta is van a címke. Már megy is tovább a gondolatmenet, a belső párbeszéd és el is fordultál az adott dologtól. Előfordul az is ,hogy elmerülsz az emlékeidben, amikor utoljára láttál ilyet amilyet most, vagy történt hasonló mint ami most és máris elindultál befelé és gondolkodsz, emlékezel. Elindult a betanult program….
…Ezt ismerem, ilyenkor jön majd a roham…
…Ezt ismerem, ott lettem rosszul… nem jó…
…Attól mindig rám jön a…
…Az nem szokott menni… bár volt rá példa… de nem szokott…
…és így tovább
Ha szemfüles vagy észreveszed a különbséget a két agyi (elmebeli) reakció között.
A gyerekeknél a memória bank, az agy azon része amely tárol, még nem kezdte el automatizálni a dolgokat. Neki minden új, mindent megvizsgál és minden érdekes. Tanul.
Ő még ott tart, hogy megismeri, kiismeri.
Játszik vele, megéli, átéli, élményt szerez, jelen van a pillanatban.
A felnőtteknél ez a memória bank már túlságosan aktív és szeret előre tolakodni és azt mondani:
„Ó igen, ezt már láttuk, itt és itt, ilyen és ilyen volt, így és így reagáltunk rá, tegyük most is ezt.”
„Ilyen helyzetekben ezt szeretem.”
„Itt erre szoktam menni.”
„Itt ezt szoktuk csinálni.”
„Mindig így van.”
– és ezzel már el is vette előled a jelen pillanat örömét és felfedezésének a csodáját. Már a múltban vagy újra!
Amint előugrik az, hogy ez hogyan szokott lenni, mi a szokás, a rutin, az emlék, ott elveszi tőled a választás, a tudatos döntés és megélés örömét. A program alapján automatikusan eltárolt választ, cselekedetet, opciót kiválasztja helyetted.
A felnőtt agy sokszor nem tanul, azt mondja: ismerem.
Ha pedig valamire azt mondja „ismerem” az egy lezárt dolog. Ez így van és pont. A változás lehetőségét zárja ki. A változásét a választásét ami az élet alapja.
Az életben minden változik. Minden. Semmi sem állandó.
Akkor az adott reakcióink, beidegződéseink és döntéseink miért lennének azok?
Miért történik mindig ugyan az egy adott helyzetben ha az élet folyamatos változások sorozata?
Mi van ha most máshogy reagálnál az adott dologra? Mi van ha most más lesz? Mi van ha most máshonnan vizsgálnád meg? Mi van ha nem hallgatnál a hangra belül ami elvisz téged attól, hogy megéld a jelen pillanatot? Mi van ha nem félnél? Mi van ha mindennek ellenére megcsinálnád mégis amit terveztél bárhogyan is érezd magad?
Mi lenne ha nem hinnéd el az agyadnak mikor azt mondja: „Ismerem, most ez és ez fog történni.”
Azért nincs a kicsik között ilyen mert ez egy futó „program”. Ez a program – a régebbi választásaid alapján – beállítja az érzéseket, a gondolati lehetőségeket (negatív, szomorú, lehangolt, depresszív, kedvetlen, szorongó…) így eltakarja előled a pillanatot.
Ez a „program”, beidegződés, téged hivatott segíteni és automatizálja az eddigi döntéseket, megkönnyítve sok mindent. Ugyanakkor elveszi tőled a helyzet megváltoztatásának lehetőségét a zárt láncú gondolkodással.
A kicsi gyerekeknél még nincs semmilyen beépült minta (illetve jelenleg épül), ők a jelen pillanatban vannak. Örülnek ha jó történik és sírnak ha valami fáj, majd 5 perc múlva nevetnek megint és már el is felejtették miért sírtak pár perce.
Ha képes vagy (és képes vagy) felül írni a berögzült mintákat amik téged a szorongásban, pánikban tartanak, akkor megélheted újra a jelen pillanatot.
Nem lesz többé olyan, hogy:
„De szép idő van kinn és én ma sem fogok kimenni.”
„Annyira jó lenne végre nem félni kimenni.”
„Olyan jó lenne ma ezt és ezt megcsinálni, de megint az ágyból sem akarok kikelni.”
„Megint ugyan az az érzés van rajtam.”
Ha felismered a futó mintákat, ha ráismersz a berögzült dolgokra és ráébredsz, hogy dönthetsz másképp, hogy nem kell engedelmeskedned, hogy valójában te vagy a főnök, csak el lett hitetve veled a fordítottja.
Az agyad azt mondja nem vagy rá képes, nem tudod megcsinálni, kedved sincs hozzá – pedig valójában szeretnéd -, vagy félsz megtenni – valójában ezt is szeretnéd megtenni – és te hiszel neki.
Ha ráébredsz, hogy nem vagy köteles elhinni mindent ami a fejeden átfut, és nem kell minden gondolatnak hitelt adnod, akkor újra fordulhatsz az Élet felé kíváncsisággal és nyitott elmével.
A hozzáállás átalakításáról szól, arról a hozzáállásról ahogy azokat a dolgokat, hangokat és ötleteket kezeled amik a fejedben non-stop felbukkannak. Ha megtanulod, hogy ezek csak annyira valósak amennyire hiszel nekik, felszabadulhatsz a nyomás alól.
Elhatározás, kitartás és rendszeres ismétlés szükséges ahhoz, hogy felül tudd írni azokat a beidegződéseket amik fogva tartanak téged – legyen ez szorongás, fóbia, vagy depresszió.
Ugyan úgy ahogyan megtanulta az elméd és automatizálta ezeket, ugyan úgy képes leszel újra tanítani, újrahuzalozni a régi beidegződéseket és átírni azt.
Megtanulhatsz újra szabadon döntést hozni és felszabadulni az állandóan ismétlődő gondolatok fogságából.
Ha erős az elhatározásod, erősebb mint a fejedben a gondolatok, akkor képessé válsz felül kerekedni rajtuk és újra tudatos döntést hozni. Rájössz, hogy az amit eddig valósnak hittél a fejedben, az csak káprázat.
Te pedig úgy élhess, ahogyan azt igazán szívből szeretnéd.
Szabadon és Boldogan.
