Tünet, mint látható, tapasztalható „valós” dolog.
Mi az ami valós és mi az ami nem?
Mi az ami létezik és mi az ami csak azért látható mert valami más létezik?
Kacifántos kérdések mégis nagyon fontosak.
Nézzünk néhány példát, hogy megértsük.
- Amikor otthon ülsz és arra gondolsz, hogy menni kell valahová, erre rögtön beindul a félelem gyár
és a szorongás, a hozzá tartozó testi érzetekkel. - Felkelsz, egész jól vagy, aztán beugrik egy gondolat; „Ma vajon rosszul leszek?” – ezzel pedig elindul
az aggódás és már jönnek is a tünetek. - Tenni kellene ma valamit, de eszedbe jut, hogy „Nekem ez nem fog menni.” – és már is elönt a
szomorúság, kétség, hogy miért nem megy. - Benézel a hűtőbe, látod, hogy fogytán vannak a dolgok, végiggondolod, hogy mi kell otthonra és
elmész vásárolni. - Azon tűnődsz, hogy van a barátod/barátnőd és pár perccel később már emeled is a telefont, hogy
felhívd.
Elég vegyes a fenti példa de jól látható remélem, hogy a félelem, a tünetek, a szomorúság és kétség,
a vásárlás és a telefonálás, ezek az „eredmények”. Ezek a végtermékei egy valami másnak, valami
sokkal fontosabbnak ami elindítja a láncolatot.
Jelenleg talán még azt hiszed, hogy amit mondasz, teszel vagy érzel az a legvalóságosabb dolog,
hiszen tapasztalod nem?
Szeretném ha bele gondolnál, hogy minden amit teszel, mondasz vagy érzel az honnan is indul ki?
Minden cselekedet egy gondolattal kezdődik. – Elfogyott itthon az étel, vásárolni kellene. Végig
gondolod, hogy mit kell venni, majd elmész boltba.
Minden szó, minden amit mondasz, egy gondolattal kezdődik. – Vajon, hogy vagy a legjobb barátom?
Fel kellene hívni. – A kezed tárcsáz, és beleszólsz a telefonba a csörgés után: – Szia, hogy vagy? – Az
egész folyamat azzal a gondolattal kezdődött.
Minden amit érzel a testedben a gondolkodási folyamat eredménye. „Atyaég, ma menni kell
vizsgálatra, remélem nem leszek rosszul.” – és már érzed is a testedben a remegést, a torkodban a
szorítást és az összes éppen aktuális tünetet amik a gondolat előtt nem voltak jelen.
Ha pedig egy boldog gondolat jut eszedbe, egy szép emlék akkor mosolyra húzódik a szád. – A mosoly
pedig itt is a gondolatod eredménye.
De menjünk ennél is tovább.
Nézd meg az embereket magad körül. Ki ezt csinálja, ki azt. Van aki így viselkedik és van aki úgy.
Vannak akik kedvesek veled, mások nem. Van aki segít neked más pedig mintha akadályozna.
Mindenki cselekszik valahogyan és te ez alapján kategorizálod vagy épp ítéled meg őket.
„A Béla rendes ember, ő mindig segít és jókat mond.”
„A Gizit nem kedvelem, folyton leszól másokat és mindig mindent ócsárol.”
„A Jenő mindenkiről csak a rosszat meséli és bántja az embereket, igyekszem kerülni.”
Te az ő tetteiket látod és érzed valósnak, hiszen látod, hogy segít, hallod, hogy ócsárol vagy épp
rosszat mesél másokról. Tapasztalod az ő reakcióikat, a gondolataik végtermékét.
Itt lesz a kulcs!
Amit Te látsz, hallasz azok az ő cselekedeteik és szavaik. Ezek a cselekedetek és szavak pedig az ő
gondolataik kifejeződései. Az ő tevékenységük a saját gondolataik megnyilvánulásai.
Nézzünk még egy példát és ragadjuk ki Jenőt (remélem nincs itt Jenő, elnézést érte ).
Tegyük fel, hogy Jenő mindenkit megbánt maga körül. Mindenkit ócsárol és mindenki rossz kedvűen
távozik tőle.
Ha én szeretnék segíteni, akkor mehetek Jenő után és akit ő megbántott azt én megvigasztalom és
jókedvre derítem. Megtehetem, de meddig tartana a munkám?
Amíg Jenő él és szórja a negatív, bántó gondolatait, addig én járhatok a nyomában és próbálhatom
gyógyítani azokat akiket megbántott. Nem is beszélve arról, hogy ha többször is találkozik
ugyanazokkal az emberekkel akkor nekem is többször kell ugyan azt elmondanom és ugyan azokat
megvigasztalnom.
Elég sziszifuszi munka lenne ez, aminek sosincs vége. – ( Kicsit olyan mint ha a tüneteimmel
foglalkoznék csak. Mindig jön új és sokszor van ugyan az már megint.)
Miért?
Azért mert az eredményt, a látható, a valósnak ítélt dolgot kezelem. Azt, hogy másokat megbántott,
azt kezelem, de ez a tünet.
Az, hogy ő bánt másokat az a végeredménye – a tünete – annak, hogy mi van az ő fejében, milyen
gondolatok azok, amiket ő megoszt, kimond és cselekszik.
Ha ténylegesen szeretném, hogy Jenő ne bántson másokat, akkor nem egyesével kellene beszélnem
mindenkivel, hanem Jenővel kellene egy vagy több nagyot beszélgetni, hogy miért csinálja ezt és
meggyőzni, hogy hagyja abba.
Mindenki azt cselekszi amit gondol és mindenki csak azt mondhatja ki ami a fejében van gondolat.
Jenő azért csinálja, mondja azokat amiket mond és tesz, mert ezek az ő gondolatainak a
kifejeződései, eredményei – tünetei.
Mi lenne, ha Jenő elkezdene máshogyan gondolkodni?
Mi lenne ha a rossz helyett, elkezdené látni a jót az emberekben?
Mi lenne ha elkezdene megértően és pozitívabban gondolkodni a dolgokról?
Megváltoznának a mondatai és cselekedetei és ennek eredménye lenne az, hogy nem bántana meg
másokat lépten-nyomon.
Ha megnézed a fenti példában Jenő sok sok embert megbántott és ahhoz, hogy ezt a folyamatos
mindennapi bántást megszüntessük, meg kellett változtatni Jenőnek a gondolkodását.
Amikor már Jenő máshogyan gondolkodik akkor más szavak jönnek ki a száján és mások lesznek
cselekedetei is, ez által a többi embert sem bántja meg végre.
A gócpont, a kiindulás pedig nem volt más mint Jenő gondolatai. – Még egyszer elnézést a Jenőktől
Minden amit látsz, hallasz, tapintasz magad körül az amit létezőnek látsz és érzékelsz, nem más mint
valakinek a fejében lévő gondolat megvalósítása.
A számítógép, a telefon, a tégla amiből a házad fala van, az asztal ezek mind valakinek a fejéből
születtek és lettek legyártva.
Ha nem jut eszébe, nem születik meg az adott dolog.
Láthatod, hogy minden tárgy magad körül egyszer valakinek a fejében létező ötlet volt csak.
Minden amit Te vagy más cselekszik az az ő gondolataikból született cselekedet.
Minden amit mondasz vagy más mond neked az a te vagy az ő fejében megszületett gondolat
kifejeződése.
Mi az igazi akkor?
Az amit látsz, vagy az ahonnan született az adott dolog?
Mi az igazi?
A tünet amit érzel vagy a gondolat ami megelőzte azt?
Mi történne ha nem az eredményt akarnánk megváltoztatni hanem a magját?
Mi történne ha lecserélnéd a fejedben lévő gondolatokat?
Megváltozna minden ami a gondolat után végig fut a láncon… minden…
Mi történne, ha nem jutna többé eszedbe az, hogy „Jaj, csak ne…” vagy „Mi lesz ha…”
Mi lenne ha a fejedben a sok negatív és katasztrófa szimulációs gondolatok helyett más, pozitívabb
építő jellegű gondolatok lennének?
A belső beszélgetéseid végre jó érzéssel töltenének el.
A saját gondolataid végre nem ijesztenének meg, nem indítanának el pánikot vagy szorongást.
Láthatod, hogy minden amit magadban vagy körül tapasztalsz egy gondolattal kezdődik. Ha
lecseréled a gondolatot megváltozik minden ami azt követően jön.
Ha szeretnéd megtanulni, hogyan változtasd meg a gondolkodásod és ez által az életed, akkor írj rám
egy üzenetet amiben annyit írsz: „A gondolkodás a kulcs” és én megkereslek egy ingyenes
konzultációra. A konzultáción átbeszéljük, hogy mi az amivel küzdesz és közben megismerheted,
hogyan tűnik el a szorongás, a pánik és sok más dolog azzal, ha megváltoztatod a gondolataidat.
Ez egy videó beszélgetés ahol szívesen válaszolok én is bármilyen felmerülő kérdésedre a fentiekkel
kapcsolatban.
A posztban lévő kérdéseken érdemes tényleg elgondolkodni a hétvégén. Ha végig futtatod ezeket a
kérdéseket, akkor már teszel egy hatalmas lépést előre a szabadság felé.
